López, Luis Carlos: Toque de Oración

Un pedazo de luna que no brilla
sino con timidez. Canta un marino,
y su triste canción, tosca y sencilla,
tartamudea con sabor de vino…

El mar, que el biceps de la plaza humilla,
tiene sinuosidades de felino,
y se deja caer sobre la orilla
con la cadencia de un alejandrino.

Pienso en ti, pienso que te quiero mucho
porque me encuentro triste, porque escucho
la esquila del pequeño campanario

que se queja con un sollozo tierno,
mientras los sapos cantan el invierno
con una letra del abecedario…

Dereng a hold riadt karéja pislán,
nem tündököl. Egy tengerész dalolgat -
bús dallam, egyszerű és póri is tán,
strófái most borízűen dadognak.

A tenger megtörik a partok izmán,
felvillan macska-háta a haboknak,
s kihallszik verses lüktetése tisztán,
amint az ár a partokon dobolgat.

Rád gondolok, és arra, hogy szeretlek,
- mert szomorú vagyok, és csak merengek,
amíg a kis torony harangja kong át,

az esten egy halk zokogás neszével,
s míg régi ábécém egy betűjével
a békák már az őszt, az őszt dalolják.