López Velarde, Ramón: En mi pecho feliz

No he buscado poder ni metal,
mas viví en una marcha nupcial.
Me parece que por amar tanto
voy bebiendo una copa de espanto.

Claroscuro de noche y de día;
corazón y cabeza y hombría,
los tres nudos que tiene mi ser
a la buena y la mala mujer.

En mi pecho feliz no hubo cosa
de cristal, terracota o madera,
que abrazada por mí no tuviera
movimientos humanos de esposa.

¡Desdichado el que en la hora lunar
en su lecho no huele azahar!
Desposémonos con la sencilla
avestruz, con la liebre y la ardilla.

Nem kellett hatalom, érc nekem,
szakadatlan nász volt életem ...
Döbbenettel színig tele serleg
követhet csak ennyi nagy szerelmet.

Éj-nap változása, fénye-árnya.
Hármas kötés köt eltéphetetlen;
űz a szív, a fej, a férfi vágya
a jó és a rossz asszonyhoz engem.

Nincs boldog szívemben terrakotta,
kristály vagy fatárgy egyetlenegy sem,
mely, ha forrón magamhoz öleltem,
ne gyúlt volna nő-mozdulatokra.

Árva, kinek nincs narancsvirág
ágyában, ha süt a holdvilág!
Egyetemes nász tüzében égj el
jámbor struccal, nyúllal és pelével.