Llorens Torres, Luis: La cuesta de Asomante

Deja, jibarita blanca,
deja que el jíbaro cante
y que a medianoche suba
la Cuesta del Asomante.

Deja que el jíbaro cante,
que le cante a otro querer,
y que subiendo la cuesta,
lo coja el amanecer.

Pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas
pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas

Arriba, caballo, mi caballo blanco,
arriba, caballo, mi caballo prieto;
mi caballo blanco,
mi caballo prieto;

que arriba está el pasto, la verde sabana,
y arriba está el agua, el blanco arroyuelo;
la verde sabana,
el blanco arroyuelo.

Deja que el jíbaro cante
y que a medianoche suba
la Cuesta del Asomante.

Pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas,
pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas

Y al fin mi caballo blanco,
y al fin mi caballo prieto,
la Cuesta del Asomante
al galope van subiendo.

- Pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas
mis caballos de la noche,
pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas...-
mis caballos estrelleros.

-Pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas-
que agua y pasto de Dios tienen
-las flores de los senderos
y las aguas de los ríos
en que se caen los luceros-
y así se comen las flores
y así se beben los luceros.

Deja, mi jíbara blanca,
que le cante a otro querer,
y que subiendo la cuesta,
-pa ca tas, pa ca tas, pa ca tas-
me coja el amanecer.

Hagyd a hivarót dalolni,
halványarcu hivaró lány,
hadd találja ott az éjfél
Asomante kaptatóján.

Hagyd a hivarót dalolni,
új szerelmét hadd dalolja,
hadd marassza ott a hajnal
s Asomante kaptatója.

Ta ra tapp, ta ra tapp, ta, ra tapp,
ta ra tapp, ta ra tapp, ta ra tapp...

Föl hát, paripám, kese-szép paripám,
föl hát paripám, hamu-szin paripám,
kese-szép paripám,
hamu-szin paripám:

fönt vár üde rét, a kövér legelő,
fönt vár a patak, vizeket terelő,
a kövér legelő,
vizeket terelő.

Hagyd a hivarót dalolni,
hadd találja ott az éjfél
Asomante kaptatóján.

Ta ra tapp, ta ra tapp, ta ra tapp,
ta ra tapp, ta ra tapp, ta ra tapp...

Hejj, a ménem, ott, a szürke,
hujj, a ménem, ott, a hóka
Asomante kaptatóján
egyre följebb hág a hóba.

- Ta ra tapp, ta ra tapp, ta ra tapp -
éj-nevelte ménjeim,
-ta ra tapp, ta ra tapp, ta ra tapp -
csillagos ménjeim.

- Ta ra tapp, ta ra tapp, ta ra tapp -
nékik Isten bő mezői,
dáliái enni adnak,
kedvükért a tó vizében
a fényerdők felriadnak:
így ehetnek friss virágot,
fénysugárból így ihatnak.

Hagyd leányka, büszke szívem
új szerelmét hadd dalolja:
hadd marasszon ott a hajnal
- ta ra tapp, ta ra tapp, ta ra tapp -
s Asomante kaptatója.