Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lugones, Leopoldo: 03. A cinkos csillag (A tizenkét gyönyör) (03. El astro propicio (Los doce gozos) Magyar nyelven)

Lugones, Leopoldo portréja
Tímár György portréja

Vissza a fordító lapjára

03. El astro propicio (Los doce gozos) (Spanyol)

Al rendirse tu intacta adolescencia,
emergió, con ingenuo desaliño,
tu delicado cuello, del corpiño
anchamente floreado. En la opulencia,

del salón solitario, mi cariño
te brindaba su equívoca indulgencia
sintiendo muy cercana la presencia
del duende familiar, rosa y armiño.

Como una cinta de cambiante faya,
tendía su color sobre la playa
la tarde. Disolvía tus sonrojos,

en insidiosas mieles mi sofisma,
y desde el cielo fraternal, la misma
estrella se miraba en nuestros ojos.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poesi.as/ll1004.htm

03. A cinkos csillag (A tizenkét gyönyör) (Magyar)

S hogy engem várt csak tiszta, szűzi hamvad,
kinyúlt megadón és esetlen, ím,
hattyúnyakad a hímzett, lenge ing
virágmintáiból. Téged a gazdag

elhagyott szobán becézéseim
sikamlós árja dévajul vigasztalt,
s rajtam, éreztem, mind több hatalmat kap
manóm, e csupa rózsa s hermelin.

Mint szalagoknak színt-váltó füzére
tarkán terült a tenger fövenyére
az alkony. Pirulásod tovaszállt

bekapva mézes-madzag bölcsességem,
s a testvér mennyből mindkettőnk szemében
egyazon csillag csodálta magát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap