Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lugones, Leopoldo: 05. Legyőzött Vénusz (A tizenkét gyönyör) (05. Venus Victa (Los doce gozos) Magyar nyelven)

Lugones, Leopoldo portréja
Tímár György portréja

Vissza a fordító lapjára

05. Venus Victa (Los doce gozos) (Spanyol)

Pidiéndome la muerte, tus collares
desprendiste con trágica alegría
y en su pompa fluvial la pedrería
se ensangrentó de púrpuras solares.

Sobre tus bizantinos alamares
gusté infinitamente tu agonía,
a la hora en que el crepúsculo surgía
como un vago jardín tras de los mares.

Cincelada por mi estro, fuiste bloque
sepulcral, en tu lecho de difunta;
y cuando por tu seno entró el estoque

con argucia feroz su hilo de hielo,
brotó un clavel bajo su fina punta
en tu negro jubón de terciopelo.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.literato.es

05. Legyőzött Vénusz (A tizenkét gyönyör) (Magyar)

A halált esdve, levetetted ritka
gyöngyeid láncát, s vértanúra valló
derűd előtt a nap bíbor-aranyló
vérét a pompás gyöngy magába itta.

Bizánci ékű csattodat kinyitva
még vergődésed élveztem kitartón,
míg kusza függőkertjeit az alkony
tengerentúli karcként égre írta.

Mint márvány sírkő, hevemtől kivésett,
mint fehér halott, hevertél az ágyon;
s mikor egy szilaj fortélyú döfésnek

jeges dárdája gyönge öled érte,
hegye alatt egy szekfűt hajtott bársony
ingecskéd sűrű éjjeli sötétje.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap