Lugones, Leopoldo: Esős zsoltár (Salmo pluvial Magyar nyelven)

Tormenta:

Érase una caverna de agua sombría el cielo;

El trueno, a la distancia, rodaba su peñón;

Y una remota brisa de conturbado vuelo,

Se acidulaba en tenue frescura de limón.

Como caliente polen exhaló el campo seco

Un relente de trébol lo que empezó a llover.

Bajo la lenta sombra, colgada en denso fleco,

Se vio el cardal con vívidos azules florecer.

Una fulmínea verga rompió el aire al soslayo;

Sobre la tierra atónita cruzó un pavor mortal,

y el firmamento entero se derrumbó en un rayo,

Como un inmenso techo de hierro y de cristal.

Lluvia:

Y un mimbreral vibrante fue el chubasco resuelto

Que plantaba sus líquidas varillas al trasluz,

O en pajonales de agua se espesaba revuelto,

Descerrajando al paso su pródigo arcabuz.

Saltó la alegre lluvia por taludes y cauces;

Descolgó del tejado sonoro caracol;

y luego, allá a lo lejos, se desnudó en los sauces.

Transparente y dorada bajo un rayo de sol.

Calma:

Delicias de los árboles que abrevó el aguacero.

Delicia de los gárrulos raudales en desliz.

Cristalina delicia del trino del jilguero.

Delicia serenísima de la tarde feliz.

Plenitud:

El cerro azul estaba fragante de romero,

y en los profundos campos silbaba la perdiz.

Vihar

Sötét víz barlangjává púposodott a mennybolt:

nagy messze már a dörgés sziklákat görgetett;

a szellő borzas röpte suhogó nyersselyem volt,

s hozott enyhén-savanykás, citromhűs ízeket.

Mint meleg hímpor hullt a tört ugar verejtéke

s harmatként gyöngyözött a lóherék homlokán;

s hol sűrű rojtban csüngött az árnyék durva széle,

élénk szirmokkal villant a kéklángú csalán.

A föld a rettegéstől megdermedt, mint a félholt,

egy ferde kés-suhintás - hasadt a levegő,

a villámsúly alatt csattanva tört az égbolt,

s beszakadt, mint egy roppant vas- és üvegtető.

Eső

És már megbolydult nádas vibrált a fergetegben;

foszlékony derengésbe ültetve szálait,

kévét kötött a vízből, s a felszakadt tegez fenn,

őrjöngve záporozta a nyilak százait.

Fürgén, ugrálva pattant az eső árkon, medren

- búgócsigája már a cseréptetőn pörög -,

majd csupaszra vetkezve, amott a zöld füzesben,

aranyló napkendővel lustán törülközött.

Béke

Zápor-itatta lombok nyújtózó, frissült kéje.

Gyönyöre árnak, víznek, ha fecsegve csorog.

A kéjtől fuldokló csíz kristályos fütyölése.

Derűs gyönyörben fürdő gyöngyházszín alkonyok.

Teljesség

Rozmaring illatával liheg a hegyek kékje,

s a völgy zsombékos mélyén a párzó fürj csivog.