Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Luis, Leopoldo de: Golyó a szájban (Una bala en la boca Magyar nyelven)

Luis, Leopoldo de portréja

Una bala en la boca (Spanyol)

Una bala en la boca.

Se le lleno de sangre.

Sintió como un caliente

sabor de hondos metales

cual si la vida fuera

metal que se deshace

de pronto. ¿Es el sabor

de la cita este alambre

rojo que salta o es

el de la muerte?

Nadie responde.

Es ir sorbiendo de

uno mismo, ser cauce

de nuestra propia hambre.

Río hacia adentro el río

que hacia afuera se evade.

 

¿A qué sabe la vida

o la muerte a qué sabe?

 

Esta sangre tragada

trae un gusto a paisajes

remotos, a perdidos

días de niños distantes.

Acaso lo que vamos

sindo dentro nos late,

no pasa, y se camufla

disuelto y va flotante

con nosotros, oscuro

peso, pena, bagaje.

 

La sangre sabe a antiguos

yos, de pronto renacen

y morimos bebiéndonos

nuestro propio linaje.

 

Al que lanzó esta bala

que era hermano de madre

patria, ¿no le sabrá

también la boca a sangre?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://webalia.com/poesias

Golyó a szájban (Magyar)

Egy golyó a szájába,

s tele lett tüstént vérrel.

Forró ízét érezte

valami ódon fémnek,

mint hogyha gyorsan oszló

fémtárgy volna az élet.

E csorduló piros szál

tán találkát idéz fel,

vagy tán a halál ízét?

Nincs válasz. Mint egészen

magát ha nyelné, gyomra

volna saját éhének,

árka saját szomjának

az ember. Befelé vesz

irányt a folyó árja,

mely végül kintre téved.

 

A halál milyen ízű,

s milyen ízű az élet?

 

Idézi a lenyelt vér

távolba tűnt vidékek

ízét s gyermeki múltét,

mely elsüllyedt oly régen.

Az emberben benn lüktet

talán mind, amivé lesz,

nem múlik, halmozódik

föloldva, s mindig véle

tart, bárhová megy, titkos

súly, teher, poggyászféle.

 

Vérünkben régi énünk

íze, s hogy vesszük észre,

máris halunk, tulajdon

eleinket emésztve.

 

Aki a golyót lőtte

- honja okán testvére -,

nem ízleli majd szintén,

milyen szájban a vére?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap