Machado, Antonio: Valenciai hajnal (Amanecer en Valencia Magyar nyelven)

Estas rachas de marzo, en los desvanes,

Hacia la mar del tiempo; la paloma

De pluma tornasol, los tulipanes

Gigantes del jardín, y el sol que asoma,

Bola de fuego entre morada bruma,

A iluminar la tierra valentina…

¡Hervor de leche y plata, añil y espuma,

y velas blancas en el mar latina!

Valencia de fecundas primaveras,

De floridas almunias y arrozales,

Feliz quiero cantarte, como eras,

Domando a un ancho rio en tus canales,

al dios marino con tus albuferas,

al centauro de amor con tus rosales.

Március fújtat és tengerre vágyva,

az idők padlásairól előtör.

A tulipán virít, s a galamb szárnya

színt vált: a Nap a bársonylila ködből

tüzesen gurul szép Valenciámra,

csorranó fényben lubickol az ország...

Ó, tej s ezüst, kékítő vak izzása!

Ó, tenger habján hófehér vitorlák!

Levante, földje termő tavaszoknak,

rizsföldjeidről mondok éneket,

rég voltál boldog, hát azzá dalollak,

ki folyóid szelíddé tereled...

Neptún örüljön sok víztárolódnak,

lugasaidnak a szerelmesek.