Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Machado, Antonio: Los olivos

Machado, Antonio portréja

Los olivos (Spanyol)

I

¡Viejos olivos sedientos

bajo el claro sol del día,

olivares polvorientos

del campo de Andalucía!

¡El campo andaluz, peinado

por el sol canicular,

de loma en loma rayado

de olivar y de olivar!

Son las tierras

soleadas,

anchas lomas,

lueñes sierras

de olivares recamadas.

Mil senderos. Con sus machos,

abrumados de capachos,

van gañanes y arrieros.

¡De la venta del camino

a la puerta, soplan vino

trabucaires bandoleros!

¡Olivares y olivares

de loma en loma prendidos

cual bordados alamares!

¡Olivares coloridos

de una tarde anaranjada;

olivares rebruñidos

bajo la luna argentada!

¡Olivares centellados

en las tardes cenicientas,

bajo los cielos preñados

de tormentas!...

Olivares, Dios os dé

los eneros

de aguaceros,

los agostos de agua al pie,

los vientos primaverales,

vuestras flores racimadas;

y las lluvias otoñales

vuestras olivas moradas.

Olivar, por cien caminos,

tus olivitas irán

caminando a cien molinos.

Ya darán

trabajo en las alquerías

a gañanes y braceros,

¡oh buenas frentes sombrías

bajo los anchos sombreros!...

¡Olivar y olivareros,

bosque y raza,

campo y plaza

de los fieles al terruño

y al arado y al molino,

de los que muestran el puño

al destino,

los benditos labradores,

los bandidos caballeros,

los señores

devotos y matuteros!...

¡Ciudades y caseríos

en la margen de los ríos,

en los pliegues de la sierra!...

¡Venga Dios a los hogares

y a las almas de esta tierra

de olivares y olivares!

 

II

A dos leguas de Úbeda, la Torre

de Pero Gil, bajo este sol de fuego,

triste burgo de España. El coche rueda

entre grises olivos polvorientos.

Allá, el castillo heroico.

En la plaza, mendigos y chicuelos:

una orgía de harapos…

Pasamos frente al atrio del convento

de la Misericordia.

¡Los blancos muros, los cipreses negros!

¡Agria melancolía

como asperón de hierro

que raspa el corazón! ¡Amurallada

piedad, erguida en este basurero!…

Esta casa de Dios, decid hermanos,

esta casa de Dios, ¿qué guarda dentro?

Y ese pálido joven,

asombrado y atento,

que parece mirarnos con la boca,

será el loco del pueblo,

de quien se dice: es Lucas,

Blas o Ginés, el tonto que tenemos.

Seguimos. Olivares. Los olivos

están en flor. El carricoche lento,

al paso de dos pencos matalones,

camina hacia Peal. Campos ubérrimos.

La tierra da lo suyo; el sol trabaja;

el hombre es para el suelo:

genera, siembra y labra

y su fatiga unce la tierra al cielo.

Nosotros enturbiamos

la fuente de la vida, el sol primero,

con nuestros ojos tristes,

con nuestro amargo rezo,

con nuestra mano ociosa,

con nuestro pensamiento

-se engendra en el pecado,

se vive en el dolor. ¡Dios está lejos!-

Esta piedad erguida

sobre este burgo sórdido, sobre este basurero,

esta casa de Dios, decid, oh santos

cañones de von Kluck, ¿qué guarda dentro?

 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemas-del-alma.com/los-olivos.htm

Az olajfák (Magyar)

I.

Vén és szomjazó olajfák

a nap tiszta sugarában,

poros olajfák a nagy, tág

andalúziai tájban,

melyet lángot szórva fésül

a kegyetlen napsütés,

s lankáról lankára békül

a feledés, feledés.

Im, e földek,

tág sierrák,

messzi lankák, napsütöttek,

olajfákkal tarka hegyhát.

Ezer ösvény. Bakra hágva,

nagy kosarat vetve hátra

béres indul, szekeres megy.

Útszélén a kocsma nyitva,

bandolerók állnak itt s a

puskát fogva bort vedelnek.

Olajfák s ismét olajfák,

mintha bojtos fityegőkkel

aggatnák tele a lankát.

Olajfák, melyekre rőten

az alkony narancsa cseppen,

fénylő olajfák előttem,

ezüst hold alatta csendben.

Olajfák szikrázva, égve

a hamuszín délutánban,

viharoktól vemhes égbe

nézve bátran...

Áldjon Isten titeket

januárral,        

záporával,

adjon nyári vízeket!

Tavaszi szél fodrozódjon,

fürtözze fel friss virágod,

lila, olajos bogyódtól

az őszi szél legyen áldott!

Olajfa, őszöd bogyója

indul el majd száz uton

s elvándorol száz malomba.

Lesz, tudom,

olajütőkben dolog, sok,

béres, sommás él belőle,

ó, sok árnyas, tiszta homlok

nagy sombrerókkal befödve!

Olajfa és ültetője,

faja, fája,

földje, tája

azoknak, kik hűk maradtak

röghöz, ekéhez, malomhoz.

kik ököllel odacsapnak

jól a sorshoz,

az áldott földműveseknek.

betyárrá kopott lovagnak,

istenes meg

csempészkelő nagyuraknak.

Városok és tanyaházak,

a sierra hajlatának

s a folyó partjára dőlnek

Isten jöjjön otthonába,

szálljon lelkébe e földnek.

olajfákra, olajágra!

 

II.

Két mérföldre Úbedától a tűző

napon Pero Gil tornya áll magába,

spanyolföld komor városa. Kocsink fut:

szürke, poros olajfák némasága.

Amott a hősi kastély.

A téren rongyok színes orgiája,

gyerek- s koldus-zsivajgás.

A Misericordia klastromára

látunk udvara előtt elhaladva.

Fehér falak, fekete ciprus ága!

És fanyar mélabú, mely

mint a vaspor sikálja

a szívet! E szemétdomb hegyén a

befalazott kegyelet téglaháza!

Ez az Istenháza, felelj nekem, ó, testvér,

ez az Istenháza, mit zár magába?

S ez a halvány fiú, ki

ámulva néz miránk s a

szájával bámul szinte már utánunk,

ez kit a falu szája

„a félnótás Ginés"-nek,

Blasnak vagy Lucasnak hív hahotázva.

Megyünk. Olajfaligetek. Olajfák

tele virággal. Két gebénk nyomába

szekerünk hosszan nyögve, nyikorogva

gördül Peal felé. Dús, drága földek,

megadják a magukét; munkál a napfény:

nemz, vet, munkába vág, a

mély talajé az ember,

és fáradtságával égi igába

fogja a földet. Tőlünk zavaros lesz

az élet forrása, a nap világa,

szomorú szemeink meg

szánk keserű imája,

semmittevő kezünk és

gondolatunk virága

bűnben fogantatott; mind

kínban élünk. Messze Isten világa!

E megépült kegyesség,

e komor, piszkos városban, e szemétdombra hágva,

ez a szegény Istenháza, mondjátok, ó, szent

ágyui von Klucknak, mit zár magába?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap