Machado, Manuel: La pena

Mi pena es muy mala,
porque es una pena que yo no quisiera
que se me quitara.

Vino como vienen,
sin saber de dónde,
el agua a los mares,
las flores a mayo,
los vientos al bosque.

Vino, y se ha quedado
en mi corazón,
como el amargo en la corteza verde
del verde limón.

Como las raíces
de la enredadera,
se va alimentando la pena en mi pecho
con sangre e mis venas.

Yo no sé por dónde,
ni por dónde no,
se me ha liao esta soguita al cuerpo
sin saberlo yo.

Nagy-nagy bánatom van,
Mely bánat elől én
Kitérni nem tudtam.

Jött, ahogy jött,
Nem tudom, honnan,
Mint víz a tengerbe,
Virág a tavaszba,
Ahogy fák közé szél suhan.

Jött, és itt maradt
Belül a szívemben,
Mint zöld citromhéj,
Olyan ez a nagy keservem.

Mint folyondár indái,
Át-meg átfon ez a bánat,
Vérem viszi sebesen,
Ereimben szerte árad.

Nem tudom, hová,
Azt sem tudom, merre tér,
Összecsomóztam a bánattal magam,
Anélkül, hogy tudtam volna én...