Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Manrique, Gómez: Zokszó és panasz a kormányzásról (részlet) (Exclamación y querella de la gobernación (detalle) Magyar nyelven)

Manrique, Gómez portréja

Exclamación y querella de la gobernación (detalle) (Spanyol)

Cuando Roma conquistaba                

Quinto Fabio la regia,            

Y Cipion guerreaba                

Titus Livius escrebia:             

Las doncellas y matronas                  

Por la honra de su tierra                     

Desguarnian sus personas                  

Para sostener la guerra.                      

 

En un pueblo donde moro                 

Al necio hacen alcalde,                     

Hierro precian más que oro,              

Y la plata dan de balde:                     

La paja guardan los tochos                

Y dejan perder los panes:                  

Cazan con los aguilochos,                 

Comense los gavilanes.                     

 

Queman los nuevos olivos                

Guardan los espinos tuertos,              

Condenan a muchos vivos,               

Quieren salvar a los muertos:            

Los mejores valen menos;                 

¡Mirad qué gobernacion,                   

Ser gobernados los buenos                

Por los que tales no son!                    

 

La fruta por el sabor              

Se conoce su natío,                

Y por el gobernador               

El gobernado navío:               

Los cuerdos huir debrian                   

Do los locos mandan más,                 

Que cuando los ciegos guian             

¡Guay de los que van detrás!             

 

Que villa sin regidores                       

Su triunfo será breve;            

La casa sin moradores           

Muy prestamente se llueve:               

De puercos que van sin canes           

Pocos matan lal armadas,                  

Las huestes sin capitanes                   

Nunca son bien gobernadas.              

 

Los zapatos sin las suelas                  

Mal conservan á los piés;                  

Las cuerdas sin las vihuelas               

Hacen el son que sabés:                    

El que da oro sin peso           

Más pierde de la hechura;                  

Quien se rige por su seso                   

No va lueñe de locura.                      

 

En arroyo sin pescado           

Yerro es pescar con cesta,                 

Y por monte traqueado                      

Trabajar con la ballesta;                     

Do no punen maleficios                    

Es gran locura vevir;              

Y do no son los servicios                  

Remunerados, servir.             

 

Cuanto más alto es el muro,              

Más hondo cimiento quiere;              

De caer está seguro                

El que en él nunca subiere;                

Donde sobra la cobdicia                    

Todos los bienes fallescen;                

En el pueblo sin justicia                     

Los que son justos padescen.            

 

En el caballo sin freno                       

Va su dueño temeroso;                      

Sin el gobernalle bueno                     

El barco va peligroso:            

Sin secutores las leyes           

Maldita la pro que traen                     

Los reinos sin buenos reyes               

Sin adversarios se caen.                     

 

Al tema quiero tornar             

De la ciudad que nombré,                 

Cuyo duro prosperar              

Cuanto bien regida fué;                     

Pero despues que reinaron                 

Cobdicias particulares,                      

Sus grandezas se tornaron                 

En despoblados solares.

 

La mesa sin los manjares                   

No harta los convidados;                   

Sin vecinos los lugares                      

Presto serán asolados:            

La nao sin el patron               

No puede ser bien guiada;                 

Do rigen por aficion              

Es peligrosa morada.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.cervantesvirtual.com

Zokszó és panasz a kormányzásról (részlet) (Magyar)

Róma midőn hatalmas volt,

s Fabius uralkodott,

s Scipio kitartón harcolt,

Livius ezt írta ott:

hazájának lány s matróna

ékszert, ruhát odaad,

hogy a szégyentől megóvja,

s folytassák a harcokat.

 

Oly nép, mely bírónak tesz meg

egy szerecsent ostobán,

hol aranyként vasat vesznek

s ezüstöt adnak potyán,

hol a szalmát vasrács zárja

s szabad préda a kenyér,

sasfiók a vadász társa,

míg ő maga sólymon él,

 

hol tüzelő az olajfa,

ám a bogáncs, dudva szent,

hol mentik, ki meg van halva,

s üldözik az elevent,

hol a jobbak kevesebbet

érnek: mily kormányzat ez!

Jókat rosszak vezethetnek?

Ennek csak rossz vége lesz!

 

Bárki, ha gyümölcsbe kóstol,

ízlel s tudja már faját,

éppen így a kormányostól

függ a tengeri naszád:

futni kell ott a bölcseknek,

hol a buták az urak,

mert mikor vakok vezetnek,

pórul jár, ki ott halad.

 

Nem virágzik ám sokáig

község sem, ha nincs feje,

s ház, hol lakni ki sem vágyik,

pusztul s dől a földre le;

eb, ha nincs, a konda bánja,

s nem jut hús hajóra se,

had, ha nincsen kapitánya,

szétzüllik, de ízibe.

 

Lábbeli, ha nincsen talpa,

nem védi a lábakat,

húrtalan gitár felajzva,

tudjuk már mily hangot ad.

Az, ki pazar s aranyat szór

méretlen, sokat veszít,

az, ki makacs vágyat hajszol,

végül csak megkergül így.

 

Oly patakban, hol nincsen hal,

nem fog halat a kosár,

az, ki tűzhányót gátakkal

torlaszol el, nagy szamár.

Hol hitványt nem büntetnek meg,

élni ott nehéz nagyon,

vagy, hol munkát nem fizetnek,

s éhbér csak a jutalom.

 

Annál mélyebb az alapja,

mennél magasabb a fal,

az, ki nem mászik a falra,

nem zuhan, nem éri baj.

Ottan a jók elpusztulnak,

hol dühöng a kapzsiság,

s hol nincs pártja, csak hazugnak,

ott igaz nem él tovább...

 

Hogyha nincsen zabla rajta,

félve ül lován az úr,

kormány nélkül megforgatja

a hajót az ár vadul;

átok a törvény, ha senki

nem hederít rá soha,

népét csak jó király menti,

másképp széthull a haza...

 

Visszatérek hát a tárgyra,

s oly városról szólok itt,

mely virágzik, míg kormánya

jól intézi ügyeit,

ám mihelyt az önző vágy s a

kéj kerekedik felül,

máris hanyatlik nagysága,

s züllik menthetetlenül.

 

Minden bölcs ember ezt vallja:

rosszul vezetett dolog,

törjön bárminö magasra,

végül mégis bukni fog.

Éppen ezért azt hiszem, hogy

népem sorsa végzetes,

kormány nélkül végleg elfogy,

s földje meddő puszta lesz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap