Martí, José: Két hazám (Dos patrias Magyar nyelven)
Dos patrias (Spanyol)Dos patrias tengo yo: Cuba y la noche. ¿O son una las dos? No bien retira su majestad el sol, con largos velos y un clavel en la mano, silenciosa Cuba cual viuda triste me aparece. ¡Yo sé cuál es ese clavel sangriento que en la mano le tiembla! Está vacío mi pecho, destrozado está y vacío en donde estaba el corazón. Ya es hora de empezar a morir. La noche es buena para decir adiós. La luz estorba y la palabra humana. El universo habla mejor que el hombre. Cual bandera que invita a batallar, la llama roja de la vela flamea. Las ventanas abro, ya estrecho en mí. Muda, rompiendo las hojas del clavel, como una nube que enturbia el cielo, Cuba, viuda, pasa...
|
Két hazám (Magyar)Két hazám is van: Kuba és az éj. Vagy a kettő egy? Alig tér nyugodni a felséges nap, roppant fátyolában s kezében szegfűvel, a messzi, néma Kuba mint bús özvegy tűnik elébem. Tudom, mi az a véráztatta szegfű, amely kezében reszket. Űr a keblem, összeroncsolt, nagy tátongó üresség ott, hol egykor a szív vert. Itt az óra, hogy halni kezdjek. Búcsút mondani legjobb idő az éj. A fény zavar csak s az emberi szó. Tisztábban beszél a mindenség az embernél. Csatára hívó zászlóként, a gyertya vereslő lángja fellobban. Ablakot nyitok, összerázkódom. Némán, tépegetve szegfűje szirmát, mint fekete felhő az égen, vonul el Kuba, az özvegy...
|