Martí, José: Poética

La verdad quiere cetro. El verso mío

Puede, cual paje amable, ir por lujosas

Salas, de aroma vario y luces ricas,

Temblando enamorado en el cortejo

De una ilustre princesa o gratas nieves

Repartiendo a las damas. De espadines

Sabe mi verso, y de jubón violeta

Y toca rubia, y calza acuchillada.

Sabe de vinos tibios y de amores

Mi verso montaraz; pero el silencio

Del verdadero amor, y la espesura

De la selva prolífica prefiere:

¡Cuál gusta del canario, cuál del águila!

Az igazságnak jogar kell. A versem

járhat kecses apródként pompadíszes

termekben, dús fények és illatok közt,

udvarolhat szerelmesen remegve

egy kényes hercegnőnek s jégsziporkát

szórhat dámáknak válaszul. A vítőrt

is tudja versem, hímes lila szoknyát,

a szőke főkötőt, a tűhegyes cipellőt.

Tud langyos borokról és szerelmekről

hegyen bitangolt versem: de a csöndet,

igaz szerelmet és az elvadult

sűrűn bozótos erdőt kedveli.

Kinek kanári kell – kinek meg szirti sas.