Mesa, Enrique de: Úti ének (Caminera Magyar nyelven)
|
Caminera (Spanyol)Sol de mediodía. Castilla se abrasa. Tierra monda y llana: ni agua, ni verdor, ni sombra de chopo, ni amparo de casa. El camino, blanco. Ciega el resplandor.
Polvo en los ribazos, secos los cardales; calcinado el guijo de la carretera; barbas amarillas en los pajonales; pardos los terrones de la solanera.
Cruzan la cañada lentos carromatos: vienen de las sierras, de carbón henchidos. Al calor, se acarran los mugrientos hatos en las rastrojeras, bajo el sol, dormidos.
Caserío pobre: corralizas, bardas. Con volar rastrero cruza una gallina: Alzan las testuces, lentas, graves, tardas, reses que se enervan bajo la calina.
Lejana se pierde la tierra desnuda, con hierro amasada, con sangre y con llanto. El silencio vibra, y en la llana muda, ni un árbol, ni un hombre, ni un humo, ni un canto.
Y en la abrasadora ruta polvorienta, cuando la sed quema y ahoga la fatiga, el alivio parvo de la sucia venta: rojo vino fresco, grata sombra amiga.
¿Dónde la Castilla de los Comuneros? ¿Cuándo el claro día, fuerte y español? Hoy Castilla duerme... Mas sus terrazgueros con el alma libre surgirán al sol.
|
Úti ének (Magyar)Kasztília. A nap delelőn tűz le. Csupasz síkföld: se víz sehol, se pázsit, se fa árnyéka, se egy tanya hűse. Fehér az út. Vakít a ragyogás itt.
Dombok fején port ver a szél fuvalma; az országút kavicsa szinte lángol; a kazlakban csörög a sárga szalma; göröngy omlik szét a nap sugarától.
A helyek közül lassan, nyikorogva tetézett kordék barna szenet hoznak; a kopár, égő tarlón szétszóródva szennyes és tikkadt barmok szunnyadoznak.
Szegényes kunyhók: zsupfedeles pajták. Egy tyúk repdes és lehull szárnyszegetten. Emelik busa fejüket a marhák Lomhán és a melegtől ernyedetten.
A csupasz föld a messzeségbe vész el, a föld, mit hizlalt árja könnynek, vérnek. Remeg a csend és bármerre is nézel, se fa, se ember, se füstcsík, se ének.
S a poros országútnak vándorát, ha szomj égeti, fáradság fojtogatja, az út szélén egy rozzant, piszkos csárda piros borral s árnyékkal csalogatja.
Hol a comunerók Kasztíliája? A fényes nap, az erős, a spanyol? Ma Kasztília alszik... holnap már a Parasztja szabadlélekkel dalol.
|