Mesa, Enrique de: Madrid (Madrid Magyar nyelven)

Afueras de Madrid, estercoleros,

medianerías rojas,

trozos de sembradura con senderos,

de cuando en vez un álamo sin hojas.

Un perro flaco en la basura husmea.

La podre al sol, comadres y gallinas.

En el silencio un vendedor vocea:

«¡De Laredo, sardinas!»

Un grito, una blasfemia y una risa.

Tiende ropa una vieja en su ventana.

Un hombrachón en mangas de camisa,

bebe y juega a la rana.

Carrileras profundas en el suelo.

Suena un reloj su hora.

Una mujer espulga a un rapazuelo

que, moqueando, llora.

Pobreza, suciedad. Por la bocana

de la calle que hiende el caserío,

blanca y azul, lejana,

la Sierra, madre del sediento río.

Madrid külvárosában trágyadombok,

vörös tüzfalak árnya,

itt-ott ösvény, vetés hágy tarka foltot,

levele hulltán állong egy-egy nyárfa.

Girhes kutya szemétbe dugja orrát.

Asszonyok, tyúkok. Romlás büze lebben.

„Laredói szardínia!" - rikolt át

a halárus a csenden.

Szitok, kiáltás robban a kacajba.

Néni teríti ablakba ruháit.

Ingujjas, vaskos férfi iszogatva

lyukradobálóst játszik.

Kocsik az utat barázdásra törték.

Órák ütői vernek.

Édesanya balhássza kicsi kölykét,

bőg taknyosan a gyermek.

Nyomoruság, kosz. A bérháznegyedbe

rést szakitó ut torkának ütődve

kéklik, fehérlik messzeségbe veszve

Sierra, szomjas folyamok szülője.