Mesa, Enrique de: Lovag nélkül (Tierra Hidalga Magyar nyelven)

Un molino,

perezoso a par de viento.

Un son triste de campana.

Un camino

que se pierde polvoriento,

surco estéril de la tierra castellana.

Ni un rebaño

por las tierras. Ni una fuente

que dé alivio al caminante.

Como antaño,

torna al pueblo lentamente

triste y flaco sucesor de «Rocinante».

Una venta

Un villano gordo y sucio,

de miserias galeote.

Soñolienta

la andadura de su rucio.

la aparece en la llanada Don Quijote.

Terruñero

de la faz noblota y ancha,

descendiente del labriego castellano.

Escudero,

ya no tienes caballero;

ya no templas, con prudencia de villano,

las locuras del hidalgo de la Mancha.

Egy szélmalom,

akár a szél is erre, lusta.

Egy bús harang cseng valahol,

egy por-halom

ködébe vész az út, a puszta,

meddő barázda ez, spanyol.

Az ugarán

nincs nyáj se, s nincs egy árva

frissíteni azt, aki rója.

Mint hajdanán,

bús népe cepeli a bút,

Rocinante petyhüdt utódja.

Egy korcsma.

Szutykos, kövér zsellér, silány

rabszolga-sors űzöttje,

már korcs ma.

Lassan megy álmos csacsiján...

Don Quijote nem jön többé e földre.

Csak távolabb

egy földesúr, úrhatnám és hivalgó,

kiben egy jó spanyol paraszt veszett el.

Csatlósodat

nem látni itt, lovag:

s nem hűtöd a józan paraszteszeddel

a tébolyt, amit művelt a Hidalgo.