Mistral, Gabriela: Rodin Gondolkodó szobrára (El pensador de Rodin Magyar nyelven)

A Laura Rodig

Con el mentón caído sobre la mano ruda,

el Pensador se acuerda que es carne de la huesa,

carne fatal, delante del destino desnuda,

carne que odia la muerte, y tembló de belleza.

Y tembló de amor, toda su primavera ardiente,

y ahora, al otoño, anégase de verdad y tristeza.

El "de morir tenemos" pasa sobre su frente,

en todo agudo bronce, cuando la noche empieza.

Y en la angustia, sus músculos se hienden, sufridores.

Cada surco en la carne se llena de terrores.

Se hiende, como la hoja de otoño, al Señor fuerte

que le llama en los bronces... Y no hay árbol torcido

de sol en la llanura, ni león de flanco herido,

crispados como este hombre que medita en la muerte.

Laura Rodignak

Nagy, durva tenyerébe belesüpped az álla -

a Gondolkodó töpreng: várja a sír a testet.

Tudja: ha jön a vég, lefoszlik rongyruhája:

gyűlöli a halált, s a szépség előtt reszket.

Szerelem járt vele a lángoló tavaszban,

most, ősszel rászakadt az igazság s a bánat.

Tömör bronzhomlokán átszáll borongva lassan

a „meg kell halnunk", kezdete az éjszakának.

Szorongva ül: izmait széthasítja a kín,

rémület ömlik el húsának árkain,

hervad mint Őszi lomb, retteg kemény urától,

ki bronzba hívta Őt. Perzselt növény a pusztán

nem szenved így, sem a sebtől hörgő oroszlán,

mint ez az ember itt, míg töpreng a halálról.