Morales, Rafael: Egy szekér kerekeihez (A la rueda de un carro Magyar nyelven)

Tristemente, las ruedas van hundiendo en el barro

su gemido incansable, monocorde, doliente, lagrimones

de cieno se desprenden temblando,

desplomándose suaves, silenciosos y lentos,

dulcemente redondos, tiernamente pausados.

Aquí en esta madera, que se queja cansada,

cantaron jubilosos, espléndidos, los pájaros,

y las ramitas tiernas con su verde ventura

temblaron mansamente bajo el viento de mayo.

Redonda va la pena, redonda va la muerte,

redonda va la rueda, torpemente girando…

Y sobre el carro, lento, cargado de verduras,

un mocetón alegre no sé qué va cantando.

Szomorúan merülnek a kerekek a sárba

egyhangú, visszatérő, újrafájó nyögéssel.

Az iszap puha könnye remeg oldalt leválva,

csendesen hull le, lassan, lágyan pereg a földre

nyugodt ütemű, fáradt, bársonykerek siráma.

Ezen a fán, mely nyögve panaszkodik az útnak,

csattogott víg madárhad surranó, pelyhes szárnya,

és borzas, tömzsi ágak nevettek zöld örömmel

a májusi szelecske áramaival játszva.

Kövéren jár a bánat, a halál kövéren jár,

széthajolnak az ágak, kerék süllyed a sárba…

S az ormótlan szekéren, zöld gallyak közt, vidáman

füttyög egy víg legényke, s szellő fordul szavára.