Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Moro, César: Utazás az éjszakába (Viaje hacia la noche Magyar nyelven)

Moro, César portréja
Tótfalusi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Viaje hacia la noche (Spanyol)

Es mi morada suprema, de la que ya
no se vuelve.
Krishna, en el Bhagavad Gita.
 
Como una madre sostenida por ramas fluviales
de espanto y de luz de origen
como un caballo esquelético
radiante de luz crepuscular
tras el ramaje denso de árboles y árboles de angustia
lleno de sol el sendero de estrellas marinas
el acopio fulgurante
de datos perdidos en la noche cabal del pasado
como un jadear eterno si sales a la noche
al viento calmar pasan los jabalíes
las hienas hartas de rapiña
hendido a lo largo el espectáculo muestra
fases sangrientas de eclipse lunar
el cuerpo en llamaradas oscila
por el tiempo
sin espacio cambiante
pues el eterno es el inmóvil
y todas las piedras arrojadas
al vendaval a los cuatro puntos cardinales
vuelven como pájaros señeros
devorando lagunas de años derruidos
insondables telarañas de tiempo caído y leñoso
oquedades herrumbrosas
en el silencio piramidal
mortecino parpadeante esplendor
para decirme que aún vivo
respondiendo por cada poro de mi cuerpo
al poderío de tu nombre oh Poesía.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.materialdelectura.unam

Utazás az éjszakába (Magyar)

Végső lakom ez, ahonnan már
senki sem tér meg.
Krisna a Bhagavad Gitá-ban
 
Mint anya a riadtság és az eredendő fény
folyamaitól védve
mint csontváz-ló
sugárzón az alkonyi fényben
a fák sűrű ágai és a szorongás fái között
a tengeri csillagok ösvénye déli verőben
az elveszett adatok
villámló halma a múlt pontos éjjelében
mint örök pihegés ha az éjbe indulsz
a szélbe nyugodni vonulnak a vadkanok
a jóllakott ragadozó hiénák
hosszában meghasadva a látvány
holdfogyatkozás véres arcait mutatja
a test lángokban imbolyog
az időben
változó tér nélkül
de a mozdulatlan az örök
és a vaktában a négy égtáj fele
széthajigált kövek
mint magányos madarak visszatérnek
felhörpölve szétrontott évek lagunáit
lehullt és megfásult idő megmérhetetlen pókhálóit
rozsdás üregeket
a piramis-csendben
hunyó pislákoló ragyogás
figyelmeztetve hogy még élek
testem minden pórusa felelve
neved hatalmára ó Poézis



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

Kapcsolódó videók

Viaje Hacia la Noche from Realidad Visual on Vimeo.


minimap