Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Neruda, Pablo: Celebración

Neruda, Pablo portréja

Celebración (Spanyol)

Pongámonos los zapatos, la camisa listada,
el traje azul aunque ya brillen los codos,
pongámonos los fuegos de bengala y de artificio,
pongámonos vino y cerveza entre el cuello.y los pies,
porque debidamente debemos celebrar
este número inmenso que costó tanto tiempo,
tantos años y días en paquetes,
tantas horas, tantos millones de minutos,
vamos a celebrar esta inauguración.
 
Desembotellemos todas las alegrías resguardadas
y busquemos alguna novia perdida
que acepte una festiva dentellada.
Hoy es. Hoy ha llegado. Pisamos el tapiz
del interrogativo milenio. El corazón, la almendra
de la época creciente, la uva definitiva
irá depositándose en nosotros,
y será la verdad tan esperada.
 
Mientras tanto una hoja del follaje
acrecienta el comienzo de la edad:
rama por rama se cruzará el ramaje,
hoja por hoja subirán los días
y fruto a fruto llegará la paz:
el árbol de la dicha se prepara
desde la encarnizada raíz que sobrevive
buscando el agua, la verdad, la vida.
 
Hoy es hoy. Ha llegado este mañana
preparado por mucha oscuridad:
no sabemos si es claro todavía
este mundo recién inaugurado:
lo aclararemos, lo oscureceremos
hasta que sea dorado y quemado
como los granos duros del maíz;
a cada uno, a los recién nacidos,
a los sobrevivientes, a los ciegos,
a los mudos, a los mancos y cojos,
para que vean y para que hablen,
para que sobrevivan y recorran,
para que agarren la futura fruta
del reino actual que dejamos abierto
tanto al explorador como a la reina,
tanto al interrogante cosmonauta
como al agricultor tradicional,
a las abejas que llegan ahora
para participar en la colmena
y sobre todo a los pueblos recientes,
a los pueblos crecientes desde ahora
con las nuevas banderas que nacieron
en cada gota de sangre o sudor.
 
Hoy es hoy y ayer se fue, no hay duda.
 
Hoy es también mañana, y yo me fui
con algún año frío que se fue,
se fue conmigo y me llevó aquel año.
 
De estro no cabe duda. Mi osamenta
consistió, a veces, en palabras duras
como huesos al aire y a la lluvia,
y pude celebrar lo que sucede
dejando en vez de canto o testimonio
un porfiado esqueleto de palabras.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://neruda.blogia.com

A nyitóünnep (Magyar)

Vegyünk cipőt, vegyük a csíkos inget,
a kék öltönyt, ha itt-ott fényes is,
jöjjön bengáli tűz, és tűzijáték,
a bor, a sör töltsön el torkodig,
mert méltóan kell megünnepelnünk,
hisz annyit vártunk rá, e dátumot,
mennyi év és nap és mennyi küldemény,
mennyi óra, percek milliói,
ünnepeljük hát a nagy nyitányt!
 
Bontsuk ki mind az öröm-palackot,
ki-ki válasszon magának egy facér arát,
aki bírja majd az ájulásig.
Ma van. Elérkezett. Lépjünk fel
az új évezred bársonyszőnyegére. A szív,
a telő kor mandulája, a végleges szőlő,
lassan elfoglalja majd méltó helyét,
belőle lesz a várva-várt igazság.
 
Időközben egy levél a lombozaton
felnöveli a korszak kezdetét:
ágról-ágra erősödik a korona,
levélről-levélre törnek napjaink,
s a gyümölcsben beérik a béke:
ünneplőben áll a dicsőség fája,
a továbbélő, húsos gyökerek
vízzel, igazzal, élettel telitődnek.
 
Ma van, ma. Elérkezett a reggel,
amit annyit homály készitett elő;
nem tudjuk, maradt-e még fény
ebben az épp csak megnyitott világban:
fényre derítjük, éjbe borítjuk,
mígnem aranyló lesz és napsütötte,
akár a dús kukoricaszem:
s mindenkinek, a zsenge újszülöttnek,
a túlélőnek és világtalannak,
a némának, a sok nyomoréknak,
hogy lássanak és megszólaljanak,
hogy megmaradván bejárják a földet,
és letépjék a jövő gyümölcsét,
legfőbb díszét a birodalomnak,
amely a felfedező és a királynő
előtt egyként nyitva áll,
és otthona a fürkész űrhajósnak,
a földet művelő szántóvetőnek,
a kasra térő sok-sok méhcsaládnak,
de legelsőképp az új nemzeteknek,
melyek mostantól naggyá növekednek
a verejték – és vér-zászlók alatt.
 
Ma ma van, a tegnap oda, semmi kétség.
 
És ma a holnap is, de én elmentem
az egyik távozó, didergő évvel,
velem búcsuzott, magával vitt, tova.
 
Már tény ez is. Csontozatom
olykor kemény szavak kötötték,
csont-szavak a szélben, az esőben,
és így ünneplem én a tegnapot:
énekek és tanúbizonyság helyett
konok szó-csontvázam hagyom örökül.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaCs. Cs.

minimap