Neruda, Pablo: El tigre

Soy el tigre.
Te acecho entre las hojas
anchas como lingotes
de mineral mojado.
 
El río blanco crece
bajo la niebla. Llegas.
 
Desnuda te sumerges.
Espero.
 
Entonces en un salto
de fuego, sangre, dientes,
de un zarpazo derribo
tu pecho, tus caderas.
 
Bebo tu sangre, rompo
tus miembros uno a uno.
 
Y me quedo velando
por años en la selva
tus huesos, tu ceniza,
inmóvil, lejos
del odio y de la cólera,
desarmado en tu muerte,
cruzado por las lianas,
inmóvil en la lluvia,
centinela implacable
de mi amor asesino.

Tigris vagyok.
Nyirkos ásvány-rudakként
meredő levelek közt
meglapulva lesek rád.
 
A fehér folyó árad
köd-leplében. Közelgesz.
 
Felbukkansz szűz mezítlen.
Én várok.
 
És akkor tűz, fog és vér
iszonyú szökkenése -
mancsommal földre döntöm
melledet és csipődet.
 
Véred iszom, ropogva
zúzom szét minden ízed.
 
És aztán őrködöm csak
évekig a vadonban
csontod s hamvad felett,
meg sem moccanva, távol
haragtól s gyűlölettől,
halálodtól csihadva,
liánoktól befonva,
esőkben mozdulatlan,
véres kezű szerelmem
kérlelhetetlen őre.