Neruda, Pablo: A maskarák (Las máscaras Magyar nyelven)

Piedad para estos siglos y sus sobrevivientes
alegres o maltrechos, lo que no hicimos
fue por culpa de nadie, faltó acero:
lo gastamos en tanta inútil destrucción,
no importa en el balance nada de esto:
los años padecieron de pústulas y guerras,
años desfallecientes cuando tembló la esperanza
en el fondo de las botellas enemigas.
Muy bien, habláramos alguna vez, algunas veces,
con una golondrina para que nadie escuche:
tengo vergüenza, tenemos el pudor de los viudos:
se murió la verdad y se pudrió co. tantas fosas:
es mejor recordar lo que víi a suceder:
en este año nupcial no hay derrotados:
pongámonos cada uno máscaras victoriosas.

Kegyelem e századoknak s mindenkinek, ki megmarad,
a vidámnak, a sorsavertnek - amit nem mi tettünk,
nem a mi vétkünk, nem volt elég acél,
s ami volt is, csak pusztításra ment,
de mégse oszt és nem szoroz a végelszámolásnál:
fekélyeket és háborúkat tűrtek éveink,
az ájult évek, mikor épp csak kotyogott
a remény az ellenséges palackok alján.
Rendben van, valljuk meg egyszer, vagy ne egyszer,
talán egy fecskének, csak ember meg ne hallja:
szégyellem magam, sírunk, hiszen megözvegyültünk:
halott az igazság, szétrohadt, megannyi sírban:
idézzük inkább azt, mi eljövendő:
e nászi évbe jutva nincsenek vesztesek:
öltse fel mindenki a győzedelmi maszkot.