Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Neruda, Pablo: Az angolnaleveshez (Oda al caldillo de congrio Magyar nyelven)

Neruda, Pablo portréja

Oda al caldillo de congrio (Spanyol)

En el mar
tormentoso
de Chile
vive el rosado congrio,
gigante anguila
de nevada carne.
Y en las ollas
chilenas,
en la costa,
nació el caldillo
grávido y suculento,
provechoso.
Lleven a la cocina
el congrio desollado,
su piel manchada cede
como un guante
y al descubierto queda
entonces
el racimo del mar,
el congrio tierno
reluce
ya desnudo,
preparado
para nuestro apetito.
Ahora
recoges
ajos,
acaricia primero
ese marfil
precioso,
huele
su fragancia iracunda,
entonces
deja el ajo picado
caer con la cebolla
y el tomate
hasta que la cebolla
tenga color de oro.
Mientras tanto
se cuecen
con el vapor
los regios
camarones marinos
y cuando ya llegaron
a su punto,
cuando cuajó el sabor
en una salsa
formada por el jugo
del océano
y por el agua clara
que desprendió la luz de la cebolla,
entonces
que entre el congrio
y se sumerja en gloria,
que en la olla
se aceite,
se contraiga y se impregne.
Ya sólo es necesario
dejar en el manjar
caer la crema
como una rosa espesa,
y al fuego
lentamente
entregar el tesoro
hasta que en el caldillo
se calienten
las esencias de Chile,
y a la mesa
lleguen recién casados
los sabores
del mar y de la tierra
para que en ese plato
tú conozcas el cielo.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemas-del-alma.com

Az angolnaleveshez (Magyar)

Chile
viharzó
tengerében,
ott él a rózsás
congrio, e fehérhúsú
angolna-órjás.
És a chilei
fazekakban
a parton,
ott születik belőle
a tápdús, teli, sűrű
leveske.
Behozzák a konyhára
az angolnát, lenyúzzák,
úgy hámlik le iromba bőre,
akár a kesztyű,
és azonnal
itt láthatod
tenger e drága-fürtű
gyümölcsét, az angolna zsenge
húsát,
mezítlen,
étvágyunkat
szolgálni készen.
No, most vedd
a fokhagymát,
először
csak simogasd meg
szívj egyet
dühöngő illatából,
aztán
felszeletelve
vesd be
hagymával
és paradicsommal
a levesbe,
míg csak a hagyma
nem pirul aranyosra.
S miközben
igy párolódnak
a gőzben
a királyi
garnélarákok,
s már mikor éppen,
betelni készen,
az ízek összefőnek
a lében,
melyben az óceáni
nedvek
s a hagyma fényén átszűrődő
tiszta víz keverednek,
akkor merüljön
el benne az angolna
dicsőséggel,
hogy a fazékban
zsugorodva
magát olajjal teleszíjja.
Most már csak egy kell,
hogy az egészbe
loccsanjon némi tejfel,
mint egy tártkelyhű rózsa,
és lassu tűzön
főjön a drága,
míg a levesben
kinccsé válva,
forrón kibomlik
Chilének minden aromája,
és asztalodra
kerül, frissiben egyesítve,
a föld s a tenger
ezernyi íze,
hogy e ritka fogásban
a mennyeket megismerd.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaS. Gy.

minimap