Neruda, Pablo: Vers 1 (Poema 1 Magyar nyelven)
Poema 1 (Spanyol)Cuerpo de mujer, blancas colinas, muslos blancos, te pareces al mundo en tu actitud de entrega. Mi cuerpo de labriego salvaje te socava y hace saltar el hijo del fondo de la tierra.
Fui solo como un túnel. De mí huían los pájaros y en mí la noche entraba su invasión poderosa. Para sobrevivirme te forjé como un arma, como una flecha en mi arco, como una piedra en mi honda.
Pero cae la hora de la venganza, y te amo. Cuerpo de piel, de musgo, de leche ávida y firme. Ah los vasos del pecho! Ah los ojos de ausencia! Ah las rosas del pubis! Ah tu voz lenta y triste!
Cuerpo de mujer mía, persistiré en tu gracia. Mi sed, mi ansia sin límite, mi camino indeciso! Oscuros cauces donde la sed eterna sigue, y la fatiga sigue, y el dolor infinito.
|
Vers 1 (Magyar)Asszonyi test, sugárzó halmok, hószinű combok, a magad-megadásban hasonlítsz a világra. Az én paraszti testem, a vad, mélyen belédvág, hogy a termő humuszból a gyermeket kiássa.
Magányos voltam, mint egy alagút. A madár is szökött tőlem az éjben, mely pusztítón elöntött. Hogy tovább tudjak élni, fegyvert véstem belőled, íjjam ívére nyílnak, a parittyámba kőnek.
De ím, eljött a bosszú órája és szeretlek. Mohó és teli tested teje, mohája, bőre. Ó, kebled drága kelyhe! Távollevő szemek ti! Ó, halk, szomorú hangod! Ó ágyék rózsatője!
Asszonyi test, enyém te, szépséged őriz engem. Kétes utam e földön, szomjam és aggodalmam! Sötét meder, amelyben örök szomj hömpölyög, s hömpölyög mély aléltság és bánat, olthatatlan.
|