Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Neruda, Pablo: Vers 5 (Poema 5 Magyar nyelven)

Neruda, Pablo portréja

Poema 5 (Spanyol)

Para que tú me oigas

mis palabras

se adelgazan a veces

como las huellas de las gaviotas en las playas.

 

Collar, cascabel ebrio

para tus manos suaves como las uvas.

 

Y las miro lejanas mis palabras.

Más que mías son tuyas.

Van trepando en mi viejo dolor como las yedras.

Ellas trepan así por las paredes húmedas.

Eres tú la culpable de este juego sangriento.

 

Ellas están huyendo de mi guarida oscura.

Todo lo llenas tú, todo lo llenas.

 

Antes que tú poblaron la soledad que ocupas,

y están acostumbradas más que tú a mi tristeza.

 

Ahora quiero que digan lo que quiero decirte

para que tú las oigas como quiero que me oigas.

El viento de la angustia aún las suele arrastrar.

Huracanes de sueños aún a veces las tumban.

 

Escuchas otras voces en mi voz dolorida.

Llanto de viejas bocas, sangre de viejas súplicas.

Ámame, compañera. No me abandones. Sígueme.

Sígueme, compañera, en esa ola de angustia.

 

Pero se van tiñendo con tu amor mis palabras.

Todo lo ocupas tú, todo lo ocupas.

 

Voy haciendo de todas un collar infinito

para tus blancas manos, suaves como las uvas.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.jbeilharz.de

Vers 5 (Magyar)

Hogy hallj engem

szavaim

néha karcsúak

mint sirályok nyomai a tengerparton.

 

Nyaklánc, részeg csengő

kezed telt, mint szőlő.

 

Olyan távoliak a szavak,

Inkább tied, mint enyém.

Borostyánként kúsznak régi fájdalmaimon.

Ezeken a nyirkos falakon másznak föl.

Te vagy oka ennek a véres játéknak.

 

Sötét barlangomba menekülnek.

Hol te töltesz meg mindent, mindent teljesen.

 

Előtted lakták ezt a magányt, melyet elfoglalsz,

és nálad jobban ismerik szomorúságom.

 

Szeretném, ha elmondanák amit szeretnék,

úgy, hogy halld, ahogy akarom, hogy halljad.

A szorongás szele is magával ragadja őket.

Álmaik forgószelei még lesújtanak rájuk.

 

Mások hangját is hallhatod hangomban.

Síró öreg szájakat, vért régi könyörgéseikből.

Szeress, társam. Ne hagyj el. Kövess engem.

Kövess társam, gyötrelmem hullámán.

 

De szerelmeddel szavaimat elfeded.

Te foglalsz el mindent, mindent teljesen.

 

Szavaimból fűzök föl végtelen láncot

fehér kezedre, mely telt mint szőlő.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.alanier.at/Neruda.html

minimap