Neruda, Pablo: Sensación de olor

Fragancia
de lilas...
 
Claros atardeceres de mi lejana infancia
que fluyó como el cauce de unas aguas tranquilas.
 
Y después un pańuelo temblando en la distancia.
Bajo el cielo de seda la estrella que titila.
 
Nada más. Pies cansados en las largas errancias
y un dolor, un dolor que remuerde y se afila.
 
...Y a lo lejos campanas, canciones, penas, ansias,
vírgenes que tenían tan dulces las pupilas.
 
Fragancia
de lilas...

Illatoznak
az orgonák...
 
Sok tiszta alkonyatja messzi gyermekkoromnak,
mely mint nyugodt vizek medre, úgy folydogált.
 
S aztán egy keszkenő, mely megreszket' távolodva.
A selyem ég mutatja hunyorgó csillagát.
 
Más semmi. Csosszanása megfáradt vándoroknak,
s a kín, mely egyre fájóbb, a kín, mely egyre rág.
 
... És nagy-messze harangok, dal, kín és hosszu sóhaj,
szűzek, kiknek szemében oly édes volt a vágy.
 
Illatoznak
az orgonák...