Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Neruda, Pablo: Szonáta néhány fenyővel (Sonata con algunos pinos Magyar nyelven)

Neruda, Pablo portréja

Sonata con algunos pinos (Spanyol)

Al semisol de largos días

arrimemos los huesos cansados

 

olvidemos a los infieles

a los amigos sin piedad

 

el sol vacila entre los pinos

olvidemos a los que no saben

 

hay tierras dentro de la tierra

pequeñas patrias descuidadas

 

no recordemos a los felices

olvidemos sus dentaduras

 

que se duerman los delicados

en sus divanes extrapuros

 

hay que conocer ciertas piedras

llenas de rayos y secretos

 

amanecer con luz verde

con trenes desesperados

 

y tocar ese fin de mundo

que siempre viajo con nosotros

 

olvidemos al ofendido

que come una sola injusticia

 

los arboles dejan arriba

un semicielo entrecruzado

 

por alambres de pino y sombra

por el aire que se deshoja

 

olvidemos sin arrogancia

a los que no pueden querernos

 

a los que buscan fuego y caen

como nosotros al olvido

 

no hay nada mejor que las ocho

de la mañana en la espuma

 

se acerca un perro y huele el mar

no tiene confianza en el agua

 

mientras tanto llegan las olas

vestidas de blanco a la escuela

 

hay un sabor de sol salado

y sube en las algas mortuorias

olor a parto y pudridero

 

cual es la razon de no ser?

a donde te llevaron los otros?

 

es bueno cambiar de camisa

de piel de pelos de trabajo

 

conocer un poco la tierra

dar a tu mujer nuevos besos

 

pertenecer al aire puro

desdeñar las oligarquias

 

cuando me fui de bruma en bruma

navegando con mi sombrero

 

no encontre a nadie con caminos

todos estaban preocupados

 

todos iban a vender cosas

nadie me pregunto quien era

 

hasta que fui reconociendome

hasta que toque una sonrisa

 

al semicielo y la enramada

acudamos con el cansancio

 

conversemos con las raices

y con las olas descontentas

 

olvidemos la rapidez

los dientes de los eficaces

 

olvidemos la tenebrosa

miscelanea de los malignos

 

hagamos profesión terrestre

toquemos tierra con el alma.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.psicosocial.edu.uy

Szonáta néhány fenyővel (Magyar)

Hosszú napok fél-napsütésén

nyújtsuk ki fáradt csontjainkat

 

feledjük hűtlen híveinket

a sok irgalmatlan barátot

 

a napfény reszket a fenyők közt

feledjük a mit sem tudókat

 

földek rejlenek lenn a földben

titokzatos kis birodalmak

 

ne gondoljunk a boldogokra

feledjük vad fogsorukat

 

a finnyásak aludjanak csak

patyolat-tiszta heverőkön

 

meg kell ismernem pár követ még

amely csupa rejtett sugárzás

 

együtt kelnem zöld ragyogással

elkeseredett vonatokkal

 

s érintenem e világvégét

mely mindig mindenütt velünk jár

 

feledjük el a megbántottat

ki csak sérelmén kotlik egyre

 

a fák fél-eget tartanak fönn

melyen a fenyők és az árnyak

 

ágboga suhan át meg át

s a lombhullató levegő

 

fölény és gőg nélkül feledjük

aki nem tud minket szeretni

 

s tüzet keresve velünk együtt

hull majd alá a feledésbe

 

nincs is jobb mint reggeli nyolckor

a tajtékok közé merülni

 

egy kutya szaglássza a tengert

nincs túl nagy bizalma a vízhez

 

miközben a habok zuhognak

fehér iskola-blúz viselve

 

sós napfény-illat száll a szélben

a születés-szag és rothadás-szag

kereng az alga-temetőkből

 

mi e nemlét értelme vajjon?

hová hoztak a többiek?

 

olyan jó inget váltani

irhát hajat munkát cserélni

 

megismerni kicsit a földet

új csókot adni asszonyodnak

 

együtt élni a tiszta léggel

megvetni a nagyurakat

 

mikor ködről ködre bolyongtam

nagy kalapomban tekeregve

 

senkit se találtam az úton

mindenkinek sok dolga volt

 

mindenki futott adni-venni

azt se kérdezték ki vagyok

 

míg végül magamra ocsúdtam

és egyszerre rámosolyogtam

 

a fele-égre sűrű lombra

vessük félre a fáradtságot

 

beszélgessünk a gyökerekkel

meg a zúgolódó habokkal

 

feledjük el a gyorsaságot

a befutottak fogait

 

feledjük el a gonoszok

kétes híreszteléseit

 

leljük meg földi hivatásunk

lelkünkkel érintsük a földet



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://apoezisnadragrolalmodik.blogspot.hu

minimap