Neruda, Pablo: Soneto LXXXI (Ya eres mía. Reposa con tu sueño en mi sueño)

Ya eres mía. Reposa con tu sueño en mi sueño.

Amor, dolor, trabajos, deben dormir ahora.

Gira la noche sobre sus invisibles ruedas

y junto a mí eres pura como el ámbar dormido.

Ninguna más, amor, dormirá con mis sueños.

Irás, iremos juntos por las aguas del tiempo.

Ninguna viajará por la sombra conmigo,

sólo tú, siempreviva, siempre sol, siempre luna.

Ya tus manos abrieron los puños delicados

y dejaron caer suaves signos sin rumbo,

tus ojos se cerraron como dos alas grises,

mientras yo sigo el agua que llevas y me lleva:

la noche, el mundo, el viento devanan su destino,

y ya no soy sin ti sino sólo tu sueño.

Enyém voltál. Nyugodj el álmoddal álmaimban.

Aludjon végre minden, szerelem, munka, bánat.

Forog nagy, láthatatlan kerekein az éjjel.

Oly tiszta vagy mellettem, mint álmodó borostyán.

Soha már más, szerelmem, nem alszik álmaimmal.

Együtt úszunk mi ketten az idő folyamában.

Soha más senki nem jön velem, mikor sötét van,

csak te, örökkön-élő, te örök-hold, örök-nap.

Kezed már kinyitotta kényes öklét,

lágy puha csillagok hullanak ki belőle,

s a szemed, két szürke szárny, magára zárult,

míg én a vízen úszom, mit sodorsz, s mely visz engem:

az éj, a szél, a föld teszik, ami a tisztük,

s én már nem is vagyok más talán, csak a te álmod.