Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Olmedo, José Joaquín de: A juníni győzelem. / Ének Bolívarhoz (részlet) (La victoria de Junin. / Canto a Bolivar (detalle) Magyar nyelven)

Olmedo, José Joaquín de portréja

Vissza a fordító lapjára

La victoria de Junin. / Canto a Bolivar (detalle) (Spanyol)

……

¿Quién es aquel que el paso lento mueve
sobre el collado que a Junín domina?
¿que el campo desde allí mide, y el sitio
del combatir y del vencer designa?
¿que la hueste contraria observa, cuenta,
y en su mente la rompe y desordena,
y a los más bravos a morir condena,
cual águila caudal que se complace
del alto cielo en divisar su presa
que entre el rebaño mal segura pace?
¿Quién el que ya desciende
pronto y apercibido a la pelea?
Preñada en tempestades le rodea
nube tremenda; el brillo de su espada
es el vivo reflejo de la gloria;
su voz un trueno, su mirada un rayo.
¿Quién, aquel que, al trabarse la batalla,
ufano como nuncio de victoria,
un corcel impetuoso fatigando,
discurre sin cesar por toda parte ... ?
¿Quién sino el hijo de Colombia y Marte?

Sonó su voz: "Peruanos,
mirad allí los duros opresores
de vuestra patria; bravos Colombianos
en cien crudas batallas vencedores,
mirad allí los enemigos fieros
que buscando venís desde Orinoco:
suya es la fuerza y el valor es vuestro,
vuestra será la gloria;
pues lidiar con valor y por la patria
es el mejor presagio de victoria.
Acometed, que siempre
de quien se atreve más el triunfo ha sido;
quien no espera vencer, ya está vencido".

Dice, y al punto cual fugaces carros
que, dada la señal, parten y en densos
de arena y polvo torbellinos ruedan;
arden los ejes, se estremece el suelo,
estrépito confuso asorda el cielo,
y en medio del afán cada cual teme
que los demás adelantarse puedan;
así los ordenados escuadrones
que del iris reflejan los colores
o la imagen del sol en sus pendones,
se avanzan a la lid. ¡Oh! ¡quién temiera,
quién, que su ímpetu mismo los perdiera!

……

Ya el formidable estruendo
del atambor en uno y otro bando,
y el son de las trompetas clamoroso,
y el relinchar del alazán fogoso
que, erguida la cerviz y el ojo ardiendo
en bélico furor, salta impaciente
do más se encruelece la pelea,
y el silbo de las balas que, rasgando
el aire, llevan por doquier la muerte,
y el choque asaz horrendo
de selvas densas de ferradas picas,
y el brillo y estridor de los aceros
que al sol reflecten sanguinosos visos,
y espadas, lanzas, miembros esparcidos
o en torrentes de sangre arrebatados,
y el violento tropel de los guerreros
que más feroces mientras más heridos,
dando y volviendo el golpe redoblado,
mueren, mas no se rinden ... todo anuncia
que el momento ha llegado,
en el gran libro del destino escrito,
de la venganza al pueblo americano,
de mengua y de baldón al castellano.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ecuadorliteratura.homestead.com

A juníni győzelem. / Ének Bolívarhoz (részlet) (Magyar)

……

Ki jár amott fönn lassú lépdeléssel
a bérctetőn, mely Junínnál magaslik?
Ki kémleli a síkot s jelöl onnan
helyet a csatának s a győzelemnek?
Ki szemlél s számlál ott ellen-erőket,
észben már mind levervén, szétzilálván
s küldvén a legvitézebbjét halálra?
Mily órjás sas lesi vérmes gyönyörrel
az ég magasából a lenti zsákmányt,
mely bizton még a nyáj közt sem legelhet?
Ki az, ki már lezúdul;
készen tusára állni, víni harcot?
Úgy ront alá, mint vészterhhel viharzó,
borzalmas felhő, kardja villogása
eleven visszfénye a diadalnak,
hangja mennydörgés, szemsugára villám.
Ki az, ki midőn ütközetbe robban,
kevély már, mint győzelem hírhozója,
s jó hamar paripát csigázva holtra,
szüntelen hévvel mindenfele vágtat?
Ki más? Fia Mársnak s Kolumbiának!

Hangja zeng: „Peru népe,
szálljatok szembe a bősz elnyomókkal,
kik hazátokra törnek! Honfiak, ti,
száz szörnyű viadal derék nyerői,
szálljatok szembe ellen gaz hadával,
mely fosztogatva dúl Orinokóig;
övék az erő, tiétek a virtus,
rátok szálland dicsőség;
vitézül küzdjetek majd a hazáért,
ez legjobb záloga a győzelemnek.
Támadjatok ti, mindig
az arat diadalt, ki vakmerőbb még:
ki nem remél győzelmet, már legyőzték! ..."

Szól, s ekkor mint mikor görgő szekérsor
dől robogásba adott jelre, sűrű
por- s homokfelhő kavargón gomolydul;
izzik minden szem, föld reng dübörögve,
menny boltját zavaros zaj süketíti,
s roham közt némelyek attól riadnak,
mitől mások harclázra gerjedeznek;
ekként hadrendben lovas regimentek,
szép szivárványszinekben tündökölve,
napkorong díszitette zászlaikkal
tusára törnek. Ó, fél mindahánya,
önnön heve ragadja pusztulásba!

……

Roppant a zaj már, zűrzavar, robajló
pergése mindkét sereg dobszavának;
kürtök fülsértő lármával riognak,
tébolyultan nyihog föl a szilaj mén,
hátraszegett nyakszirttel, szeme párja
harcdühben ég; szökell mind ingerülten,
hol legszörnyűbb a fegyverek csapása
s zúgása golyóbisoknak, ha égből
hullván, hol itt, hol ott halált okoznak,
s rémít csikorgó összezördülése
vashegyű lándzsák zsúfolt vadonának,
s villó kongása rengeteg acélnak,
mely vérvörösen tükröz napsugárzást,
s borzaszt kard, kopja, szétszórt, csonka végtag
vagy kiontott vér ezer zuhatagja,
s dühödt vagdalkozása bajnokoknak;
mennél sebhedtebb, annál tombolóbb mind,
csapást kapván s kettőzve visszaadván,
kész halni, de nem hátrál ... azt mutatja
minden, hogy itt a perc már,
írva vagyon nagy könyvében a sorsnak:
most álljon bosszút Amerika népe,
s a spanyolt romlás és kárhozat érje.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap