Otero, Blas de: A Föld (La Tierra Magyar nyelven)
|
La Tierra (Spanyol)Un mundo como un árbol desgajado. Una generación desarraigada. Unos hombres sin más destino que apuntalar las ruinas.
Romper el mar en el mar, como un himen inmenso, mecen los árboles el silencio verde, las estrellas crepitan, yo las oigo.
Sólo el hombre está solo. Es que se sabe vivo y mortal. Es que se siente huir —ese río del tiempo hacia la muerte—.
Es que quiere quedar. Seguir siguiendo, subir, a contramuerte, hasta lo eterno. Le da miedo mirar. Cierra los ojos para dormir el sueño de los vivos.
Pero la muerte, desde dentro, ve. Pero la muerte, desde dentro, vela. Pero la muerte, desde dentro, mata.
...El mar —la mar—, como un himen inmenso, los árboles moviendo el verde aire, la nieve en llamas de la luz en vilo...
|
A Föld (Magyar)A világ olyan, mint egy fölvágott fa. Egy nemzedék gyökerestül kitépve. Emberek, másegyébre sem valók, mint a romokat aládúcolni.
Tenger szakít át tengert, végtelen szűzhártyát, a fakoronák zöld szelet ringatnak, csillagok sercegnek, én hallom őket.
Csakis az ember van magában. Élő s halandó, tudja. És menekülő is - az időfolyam halálba sodorja.
Maradni vágyik. Folytatni csak folyvást, s föl, halál ellenében, öröklétig. Fél odanézni. Szemeit lehúnyja, hogy az élők álmát aludni lássék.
Pedig a halál, odabentről, fürkész. Pedig a halál, odabentről, virraszt. Pedig a halál, odabentről, gyilkol.
... Tengerlegény - tengerlány, végtelen nász, zöld szelet lengető faterebélyek, fény lángnyelvei között lebegő hó...
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
