Otero, Blas de: Egyetlen szó sem (Ni una palabra Magyar nyelven)

Ni una palabra

brotará en mis labios

que no sea

verdad.

Ni una sílaba,

que no sea

necesaria.

Viví

para ver

el árbol

de las palabras, di

testimonio

del hombre, hoja a hoja.

Quemé las naves

del viento.

Destruí

los sueños, planté

palabras

vivas.

Ni una sola

sometí: desenterré

silencio, a pleno sol.

Mis días

están contados,

uno,

dos,

cuatro

libros borraron el olvido,

y paro de contar.

Oh campo,

oh monte, oh río

Darro: borradme

vivo.

Alzad,

cimas azules de mi patria,

la voz.

Hoy no tengo una almena

que pueda decir que es mía.

Oh aire,

oh mar perdidos. Romped

contra mi verso, resonad

libres.

Egyetlen szó sem

buggyan ki számon

mi nem lesz

igaz.

Tagja sem szónak,

ami nem lesz

óhatatlan.

Éltem, hogy lássam

szavaknak

terebélyét, tettem

tanúságát

az embernek, levelenként.

Fölégettem hajóit

a szélnek.

Álmokat

tiportam, ültettem

eleven

szókat.

Egyiket sem

aláztam: kihantoltam

a csöndet, napvilágnál.

Napjaim

számlálva vannak,

egy,

kettő,

négy

könyv eltörli majd a felejtést,

s nem számolom tovább.

Ó, szántó,

ó, folyó, ó, hegy.

Sár: sírba velem

élve.

Zendítsd,

kéklő hegycsúcs-kara hazámnak,

hangod.

Mára otthont nem találok,

zugnyit se egy vártoronyban.

Ó, szél, ó,

odalett tenger.

Versem

iránt törjetek át, szabad

hanggal.