Otero, Blas de: Állapotrajz (Posición Magyar nyelven)

Amo a Walt Whitman por su barba enorme

y por su hermoso verso dilatado.

Estoy de acuerdo con su voz, conforme

con su gran corazón desparramado.

Escucho a Nietzsche. Por las noches leo

un trozo vivo de Síls-Maria. Suena

a mar en sombra. Mas ¡qué buen mareo,

qué sombra tan espléndida, tan llena!

Huyo del hombre que vendió su hombría

y sueña con un dios que arrime el hombro

a la muerte. Sin Dios, él no podría

aupar un cielo sobre tanto escombro.

Pobres mortales. Tristes inmortales.

España, patria despeinada en llanto.

Ríos con llanto. Lágrimas caudales.

Este es el sitio donde sufro. Y canto.

Szeretem Walt Whitman roppant szakállát

s gyönyörűséggel szétáradó versét.

Helyeslem hangját, hogy összhangban kántált

nagy szívével, mely világra terjedt szét.

Hallgatom Nietzschét. Olvasok éjente

pár élő Sils-María-passzust. Álmot

rejt a tenger árnyba. Ám dúl a medre,

s mily ragyogó az árnyas árapály ott!

El embertől, ki emberséggel házalt,

s álma: halállal serénykedő Isten.

Isten nélkül nem húzhatna föl sátrat:

eget e tájra, hol romokban minden.

Nyomorú halandó. Bús halhatatlan.

Spanyolhon, haza, maszatos a könnytől.

Sírás folyója. Könnyhozamra gazdag.

Én itt kínlódom. És éneket költök.