Otero, Blas de: Közös győzelem (Vencer juntos Magyar nyelven)

A las puertas del mundo.
 
Estoy llamando al día con las manos mojadas,
a las puertas del mundo, mientras crece la sangre.
 
Yo soy un hombre literalmente amado
por todas las desgracias -y gracias que es tan grande la esperanza!
Un español de arriba de los ríos,
Guadalquivir y el Ebro me guardan las espaldas.
 
A las puertas del mundo estoy llamando,
mientras la sangre avanza.
 
Subo a la torre, alrededor del día
arden las rosas de los muertos, planto
palmas de menta escandalizadoras.
Dejo la juncia, los geiseres junto,
esgrimo las más verdes esmeraldas.
 
Doy con los labios en la aurora, llamo
a las puertas del mundo,
salto a las torres de la paz, hermosas,
mezo otras brisas, otros temas rozo.
 
Oh patria, árbol de sangre, lóbrega
España.
 
Abramos juntos
el último capullo del futuro.

A világ kapujában.
 
Nedves kezekkel hívom a nappalt
a világ kapujában, míg eláraszt a vér.
 
Olyan ember vagyok, akit -szó szerint- szeretnek
minden bajok, - s még köszönet, hogy oly nagy a remény!
Spanyol, a folyók felső folyásától,
a Guadalquivir s az Ebro őrzik hátam.
 
A világ kapuin dörömbölök,
és terjed, duzzad, eláraszt a vér.
 
Toronyba kúszom; a nappal körül
holtak rózsái égnek; botránytokozó
hűsízü pálmákat ültetek.
Hagyom a ciprust, a hőforrásokat gyűjtöm,
megvívok a legzöldebb smaragdokkal.
 
Ajkammal érintem a hajnalt, dörömbölök
a világ kapuján,
felkúszom a béke gyönyörű tornyaiba,
más szellőket ringatok, más, új témákról szólok.
 
Óh, hazám, vérlevelü fa, komor
Spanyolország.
 
Nyissuk ki együtt
a jövő legutolsó bimbaját.