Otero, Blas de: Jöttem feléje (Vine hacia él Magyar nyelven)

César Vallejo ha muerto. Muerto esta,

que yo lo vi

en Montrouge, una tarde

de abril.

Iba con Carlos Espinosa y

llevábámos los Poemas

humanos y España, aparta de mí

este cáliz. Carlos

leyo un poema como si

le escuchara Dios. Yo

llorando, leí Masa.

   …Entonces,

todos los hombres de la tierra

le rodearon; pero

César Vallejo, ¡ay! siguió muriendo.

Meghalt César Vallejo. Halott már,

kit láttam én

Montrouge-ban, áprilisnak

estelén.

Carlos Espinosával mentem, és

velünk volt az Emberi

költemények s a Vedd el tőlem e kelyhet,

Spanyolország! Carlos

fölolvasott egy költeményt,

mint Úr színe előtt. Majd

a Tömeg-et én, sírva.

      Es akkor

minden emberfia a földnek

körbevette; azonban

César Vallejo, jaj!, megmaradt holtnak.