Pérez de Guzmán, Fernán: El gentil niño Narciso
El gentil niño Narciso (Spanyol)El gentil niño Narciso en una fuente engañado, de sí mesmo enamorado muy esquiva muerte priso: señora de noble riso e de muy gracioso brío, a mirar fuente nin río non se atreva vuestro viso.
Deseando vuestra vida aun vos dé otro consejo, que non se mire en espejo vuestra faz clara e garrida: ¿quién sabe si la partida vos será dende tan fuerte, porque fuese en vos la muerte de Narciso repetida?
Engañaron sotilmente por emaginación loca hermosura e edad poca al niño bien pareciente: estrella resplandeciente, mirad bien estas dos vías, pues edad e pocos días cada cual en vos se siente.
¿Quién, si no los serafines, vos vencen de hermosura, de niñez e de frescura, las flores de los jardines? Pues, rosa de los jazmines, habed la fuente escusada por aquella que es llamada estrella de los maitines.
Prados, rosas e flores otorgo que los miredes, e pláceme que escuchedes dulces cántigas de amores; mas por sol nin por calores tal codicia non vos ciegue; vuestra vista siempre niegue las fuentes e sus dulzores.
Con placer e gozo e risa ruego a Dios que resplandezcan vuestros bienes e florezcan más que los de Dido Elisa: vuestra faz, muy blanca, lisa, jamás nunca sienta pena. ¡Adiós, flor de azucena, duélavos de esta pesquisa!
|
Narcisszusz, nemes legényke (Magyar)Narcisszusz, nemes legényke, forrásvíztől rászedetvén, önnönmagába szeretvén, komor halál lett a része; kecses tüzű szépek szépe, asszony, nemesen kacagva, se forrásba, se patakba arcodat tárván ne nézz be!
Élj - imádód ezt kívánja, s vedd más szavam is örökbe: ne tekintsen a tükörbe szép arcod, a tiszta, drága. Játékod, ki tudja, hátha megrontó erőre gerjed, s megismétlődik tebenned Narcisszusz úrfi halála.
Bolond ábránd, csalfa, dőre, szépség és zsenge ifjúság a gyönyörűszép fiúcskát édesdeden csalta tőrbe: fényes csillag, nézz előre, e két útat nézve nézzed, hisz a zsenge kor s az érett kor tégedet egyként tölt be.
Ki ha nem angyalsereglet győzi le gyönyörűségben, gyermekségben, üdeségben minden virágát a kertnek? A forrásnak adj kegyelmet, jázminok rózsája, kérlek, azért, kit a könyörgések est-csillagának neveznek.
Vedd hát rózsáját a rétnek, s édes-szerelmes dalokban gyönyörködj kedvemre jobban, s a szirmot kedvemre nézzed, ne vakítson soha téged nap, hőség, szomj ne apasszon, szemed mindig megtagadjon édességes forrás-mélyet.
Az égtől csak arra vágyom, sorsod örömmel vidítsa, miként Didóét Elisa, úgy apoljon vígasságon, arcod, a hó-sima bársony soha többé bajt ne lásson, bánd meg, liliomvirágom, kandiságod s Isten áldjon.
|