Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Padilla, Herberto: Adományok (részlet) (Dones (detelle) Magyar nyelven)

Padilla, Herberto portréja
Nagy László portréja

Vissza a fordító lapjára

Dones (detelle) (Spanyol)

I

No te fue dado el tiempo del amor

ni el tiempo de la calma. No pudiste leer

el claro libro de que te hablaron tus abuelos.

Un viento de furia te meció desde nino,

un aire de primavera destrozada.

¿Qué viste cuando tus ojos buscaron el pabellón

despejado? ¿Quiénes te recibieron

cuando esperabas la alegría?

¿Qué mano tempestuosa te asió cuando extendiste

el cuerpo hacia la vida?

 

No te fue dado el tiempo de la gracia.

No se abrieron para ti blancos papeles por llenar.

No te acogieron; fuiste un niño confuso.

Golpeaste y protestaste en vano.

Saliste en vano a la calle.

Te pusieron un cuello negro y una gorra de luto,

y un juego torpe, indescifrable.

 

No te fue dado el tiempo abierto

como un arco hacia la edad de la esperanza.

Donde naciste te sacudieron e hicieron mofa

de tus ojos miopes; y no pudiste ser

testigo en el umbral o el huésped,

o simplemente el loco.

 

En tu patria, sobre su roca,

con tanto sol y aire caliente, silbaste

largamente hasta herir o soñar; silbaste 

contra la lejanía, contra el azar, 

contra la fastidiosa esperanza,

contra la noche deslavazada, tonto.

 

Y sin embargo, tenías cosas que decir:

sueños, anhelos, viajes, resoluciones angustiosas;

una voz que no torcieron

tu demasiado amor ni ciertas cóleras.

 

No te fue dado el tiempo de aquel pájaro 

que destruye su forma y reaparece,

sino la boca con usura, la mano leguleya, 

la transacción penosa entre los presidiarios, 

las cenizas derramadas sobre los crematorios 

aún alentando, aún alentando.

 

No te fue dado el tiempo del halcón,

(el arco, la piedra lisa y útil) ; tiempo 

de los oficios, tiempo versado en fuegos 

sobre la huella de los hombres,

sino el año harapiento, Libidinoso

en que se queman tus labios con amor.

 

II

A medianoche, callado y pálido, 

¿qué signo buscabas en el cielo?

 

Bajo un puente de Londres, en el cinematógrafo 

donde exhibían documentos de la guena de China, 

¿qué fuerza te llevaba al borde del canal, 

conversando sobre las rebeliones?

 

¿Qué sentías en el apartamiento de Hyde Park,

lanzado sobre unos labios de tu raza?

Un grito te despertaba a medianoche

frente a sus ojos que no te podían mirar,

que no te podían medir,

ni adivinar, ni penetrar, inexpresivos

y totales.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.habanaelegante.com

Adományok (részlet) (Magyar)

I

Nem adatott meg néked a szerelem ideje,

sem a nyugalomé. Nem olvashattad el

a tiszta könyvet, amiről szóltak nagyszüleid,

Ringatott haragos szél a gyerekkor múltával is,

levegője a megtépett tavasznak.

Szemeid mit láttak, mikor a világos pavilont

kerested? Ki fogadott,

mikor vártál az örömre?

Milyen villámló kéz ragadott el,

mikor kinyujtóztál az életért?

 

Nem adatott meg néked az irgalom ideje.

Nem nyíltak néked fehér papírlapok.

Nem fogadtak be téged; zavaros kölyök voltál.

Hiába zörgettél, tiltakoztál.

Utcára is hiába léptél.

Fekete gallért kaptál, gyász-sisakot,

suta játékszert, rejtelmeset.

 

Nem adatott meg néked a remény korára

ívelve nyíló idő.

Ahol születtél kicsúfoltak és lökdöstek

rövidlátó szemedért: és nem lettél

tanú a küszöbön, se vendég

se egyszerűen: a bolond.

 

Hazádban, a szikla-tetőn,

sugárzásban, hőben fütyültél

hosszan a sebesedésig, vagy álomig; fütyültél

a távolság ellen, a balsors ellen,

a feldühítő remény ellen,

a megfakult éjszaka ellen, te bolond.

 

Mégis, volt amit sikerült kimondanod:

álom és vágy, utazás, szorongásos döntés,

egy hang, amit nem törhetett meg

sem a sodró szerelem, se a harag.

 

Nem adatott meg néked ama madár ideje,

aki lerombolja magát és újra megjelenik,

csak az uzsorás száj, a zugügyvédi kéz,

a kínzó egyezkedés a fegyenc-fejekkel,

a hamvasztókra fordult hamu,

a még pirinyó tüzekkel pisla.

 

Nem adatott meg néked a sólyom ideje,

(íj, kicsiszolt kő) a mesterségek

ideje, a tűzön forgatott idő

emberi lábnyom felett,

csak a rongyos, parázna év,

ahol szerelemtől ajak szenesül.

 

II

Éjfélkor, hallgatva fakón

mit lestél az égen, milyen jelet?

 

Londonban egy hid alatt, vagy a moziban,

mikor a kínai háborút vetitették,

micsoda erő hajszolt a csatorna-partra,

hogy a lázadásokról társalogj?

 

Mit éréztél Hyde Park-i szállásodon

fajtád-beli ajkakra forrva?

Ébresztett éjféli sikoly

szembe a szemével, de a szem nem láthatott,

és nem mérhetett és nem találhatott ki téged,

bensődbe nem bujhatott, volt kifejezéstelen

és teljes.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap