Padrón, Justo Jorge: Y si Dios se cansara de nosotros

Y si Dios se cansara de nosotros,

y si Dios nos odiara,

nos iría cambiando lentamente,

nos pondría una lepra de tiempo por la piel,

la sensibilidad muy enfermiza

y la sed y la angustia

del recuerdo constante;

y a nuestro lado, espejos,

muchísimos espejos

para que en luz y noche

nuestra desenfrenada pérdida reflejaran.

Sentiríamos golpes invisibles cayendo

desde dentro y también desde lo más distante.

Y nos encerrarían en hundidos recintos

y en sórdidos trabajos

que nos irían reduciendo a sombra

y rutina la vida.

Para que no pudiéramos amar

vertería en nosotros la ambición,

la envidía, la violencia, la lujuría y el odio.

Este veneno iría corrompiendo nuestra alma.

Desde ella brotarían muñones y rencor,

vicios innumerables.

Y cuando ya pidiéramos a gritos

la muerte, insuflaría en los más cuidadosos

la piadosa costumbre de alargarnos

el grito hasta el terror y la locura.

Si este Dios se cansara de nosotros,

y si este Dios tan justo nos odiara,

seríamos la especie

miserable y rugosa, torpe, suicida y ciega,

degenerada y criminal, maldita,

que es la raza humana.

És ha Isten megúnna bennünket,

ha Isten meggyűlölne bennünket,

megváltoztatna apránként bennünket,

bőrünket bevonná az idő leprájával,

az állandó emlékezés

beteges érzékenységét,

szomját és szorongását hozná ránk,

tükröket rakna körénk,

rengeteg tükröt,

hogy napvilágnál s éjjel

fékezhetetlen vesztünket tükrözzék.

Láthatatlan ütések hullnának ránk

belülről és a legtávolabbról is.

És süllyedő helyekre lennénk bezárva,

ocsmány robotba,

amitől saját árnyunkká válnánk.

Hogy szeretni ne tudjunk,

becsvágyat, irigységet,

kéjvágyat, gyűlöletet öntene belénk...

A méreg tönkretenné lelkeinket.

Csonkok, viszályok fakadnának belőlük,

bűnök tömkelege.

És amikor már ordítva könyörögnénk

a halálért, arra indítaná a legbuzgóbbakat, hogy

kegyes szokásként a rémület vagy őrület

határáig nyújtsuk el az üvöltést.

S ha ez az Isten megúnna bennünket,

ha ez az igazságos Isten meggyűlölne bennünket,

mi lennénk az a nyomorult, megcsökött,

csúnya, vak és öngyilkos,

elkorcsosult, bűnös, elátkozott faj,

ami az ember.