Pellicer, Carlos: Deseos

Trópico, para qué me diste
las manos llenas de color.
Todo lo que yo toque
se llenará de sol.
En las tardes sutiles de otras tierras
pasaré con mis ruidos de vidrio tornasol.
Déjame un solo instante
dejar de ser grito y color.
Déjame un solo instante
cambiar de clima el corazón,
beber la penumbra de una cosa desierta,
inclinarme en silencio sobre un remoto balcón,
ahondarme en el manto de pliegues finos,
dispersarme en la orilla de una suave devoción,
acariciar dulcemente las cabelleras lacias
y escribir con un lápiz muy fino mi meditación.
¡Oh, dejar de ser un solo instante
el Ayudante de Campo del sol!
¡Trópico, para qué me diste
las manos llenas de color!

Trópusom, minek raktad
a kezem tele színnel.
Bármihez nyúlok is,
mint a nap szikrázik fel.
Más táj derengő alkonyában
színjátszó üveg-lépteim csöngenek.
Épp csak egy pillanatra hagyd, hogy
ne mindig szín és sikoly legyek.
Csupán egy percre engedd,
hogy szív-klímát cseréljek,
hogy ihassam egy kihalt vízszegély félhomályát,
erkélyrács fölött hogy csöndben messzenézzek,
arcom fúrjam egy köntös pihés redőibe,
szétáradjak a gyöngéd áhítat partjain,
édesen símogassak selymes hajszálakat
és tűhegyű irónnal írhassam verseim.
Én?! A Nap adjutánsa?! Tőlem
ezt csak egy percre vidd el!
Trópusom, minek raktad
a kezem tele színnel.