Volt egyszer egy szegény ördög, ahol éltem,
mindig ott kószált a falu közelében;
szőkén, ifjan, horgadt fejjel, szennyes rongyba
burkolózva járt-kelt... Ki tudja, mi nyomta!
Egy nap a vadászok, akik agarakkal
jöttek s a környéket felverték dalukkal,
kiskertemhez közel a patak vizében
megtalálták holtan... nem volt a zsebében
se írás, se semmi... Hiába faggatta
a bíró a csendőrt, ki az istenadta,
se Pérez, se Pinto szomszéd, se a többi
nem tudott felőle semmit se kibökni;
egy leány azt mondta, szegény, eszeveszett
csavargó volt, ritkán evett egy keveset;
egy pofa hallván, hogy üres szót csépeltek,
elkezdett kuncogni... Mily együgyű lelkek!
A sírásó lassan földet hányt fölébe,
cigarettát sodort, begyűrte fejébe
kalapját és elment... Nem mondott azóta
senki semmit róla, senki semmit róla!