Pla, Josefina: Todo comenzó en el espejo

Todo comenzó en el espejo.
En la palma indiferente del agua
la nube fingió islas, cimientos el arco iris.
Todo comenzó en el espejo.
En el cielo engañifa de la charca
la rama empolló el huevo de la luna;
cosió el pájaro un velo con costura perdida.

Todo comenzó en el espejo.
La estrella guiñó mintiendo al pez incauto;
la luna escribió música que no despertó a nadie.

Y en el espejo una mañana
reconoció el viajero su secreto fantasma,
se vio pómulo y sien,
pupilas de agua para siempre cautiva,
frente como una lápida de sí mismo.
Se vio por fuera, se olvidó por dentro.
Y comenzó a clasificarse
según color y pelo.

Y los amantes murieron por él dos y tres veces,
y los viejos gustaron anticipada la agonía,
y el hombre del color perdió patria y amigos,
y la belleza vendió a su esposo el sueño.

–Todo comenzó en el espejo–.

A tükör volt először.
Egykedvű víztenyérben
felhő szigetnek tetszett, szivárvány alapzatnak.
A tükör volt elöször.
Az ág a pocsolyák csalárd egében
kotolt a hold tojásán,
és fátylát varrogatta a madár kósza röpte.

A tükör volt először.
Az óvatlan halakra hazug csillag kacsintott,
kottázgatott a hold, de senki sem riadt rá.

S egy reggel a tükörben
egy kísértetre ismert a vándor, önmagára,
egy járomcsontot látott,
s halántékot, örök-rab-víz szemet,
egy homlokot, tulajdon sírkövét,
meglátta külsejét, s a belsejét feledte.
És nyomban osztályozta önmagát,
szín és szőrzet szerint.

S szeretők haltak érte, kétszer-háromszor is,
vének vívták előre haláltusájukat,
a színesek hazája s barátja elveszett,
s a szépasszony eladta a férje minden álmát.

– A tükör volt először –.