Prados, Emilio: Levéltöredék (Fragmento de carta Magyar nyelven)

Encontrado en una trinchera. Villaverde 11 de nov. de 1936. Madrid
 
Tengo un hermano en el frente
que tú no conoces, madre,
que el hermano que ahora tengo
no lleva tu misma sangre.
Un hermano en cada frente
me atan más que tus dogales.
Tengo más atado el cuerpo
que el corazón que en él late.
Tengo un hermano en Asturias,
otro en Aragón combate,
otro por Andalucía
entre pitas y olivares;
arriba en el Guadarrama,
bajo sus altos pinares
y las agujas del frío,
otro hermano tengo, madre,
y otro por Extremadura,
tierra llana en donde arden,
sin ganado, las dehesas
y entre balazos el aire.
Subiendo a Guadalajara,
tierra de dulces panales
que sus abejas vigilan
y sus páramos reparten,
camino ya de Sigüenza
y bien pasado Jadraque,
otro hermano en las trincheras
contra el fascismo se bate.
Y cerca ya de Madrid,
aquí en Castilla la grande,
hay más hermanos conmigo
que estrellas tras de la tarde.
Ni ellos conocen mi nombre
ni yo sé cómo nombrarles;
sólo el nombre del que muere
entre nosotros se sabe,
no por llorar su recuerdo,
pero sí por imitarle,
que el que por nosotros muere,
no muere, sino que nace;
no tengo hermano que caiga
que una espiga no levante.
Madre, no puedo moverme
de mi puesto en el combate,
que el hermano que ha caído
me aprieta sobre su sangre.
No hay corazón más atado
que aquel que no fuerza nadie
y él mismo se ciñe al yugo
que sabe que ha de librarle.
Tengo un hermano en el frente,
otro por mis venas late.
¡España, tierra caliente,
tus cadenas se deshacen!

amelynek eredetijét 1936. november 11-én egy villaverdei lövészárokban találták meg, Madrid mellett
 
Édesanyám, van a fronton
- nem ismered - egy fivérem;
igaz, másnak vére lüktet,
nem a tiéd, az erében.
Fivéreim a sok fronton
inkább kötnek, mint a vérem.
Erős kötelék az övék,
nem oly erős a tiéd sem.
Aragón és Asturias
- ki itt, ki ott gázol vérben,
s van, ki Andalúziában,
tuják, s olajfák tövében;
fönn, a Guadarrama csúcsán,
magas fenyők sűrűjében,
hol a hideg ezer tűvel
döfköd - ott is van fivérem;
és van Extremadurában,
a gulyátlan legelőn, s fenn,
a kigyulladt földek fölött
lángra lobbant levegőben;
s amott, a Guadalajarán,
melyet százezernyi méhe
sok-sok méhkas-tornya őriz,
s szétszab fennsíkok szegélye;
s bármely tájat látogatnám,
Sigüenzát-e, Jadraquét-e,
fivér lövi sáncainkról
azt, ki jármot szán a népre.
S itt, a tág Kasztíliában,
immár Madrid közelében
több fivér van mellettem, mint
csillag fönn az esti égen.
Nem ismerik a nevemet,
s nevük nem ismerem én sem.
Annak nevét tudjuk csak, ki
ott marad a csatatéren;
azt sem emlékét siratni,
hanem követni merészen,
hisz nem hal az értünk haló,
holtával születik éppen:
nincs fivérünk, ki egy kalászt
ne növelne elestében.
Édesanyám, harci posztom
el nem hagyhatom, mig élek:
hullt vérükkel tapasztanak
honfivérre holt fivérek.
Nincs kötöttebb lélek annál,
akit nem hajt semmi kényszer,
s ki éppen hogy szabaduljon,
vállal igát szépszerével.
Egy fivérem vér a vérből,
de ezek itt - vér a vérrel.
Hazám, meleg föld! Bilincsed
fivérsereg zúzza széjjel.