Quevedo, Francisco de: Az asszonyok korára (A la edad de las mujeres Magyar nyelven)

De quince a veinte es niña; buena moza

de veinte a veinticinco, y por la cuenta

gentil mujer de veinticinco a treinta.

¡Dichoso aquel que en tal edad la goza!

De treinta a treinta y cinco no alboroza;

mas puédese comer con sal pimienta;

pero de treinta y cinco hasta cuarenta

anda en vísperas ya de una coroza.

A los cuarenta y cinco es bachillera,

ganguea, pide y juega del vocablo;

cumplidos los cincuenta, da en santera,

y a los cincuenta y cinco echa el retablo.

Niña, moza, mujer, vieja, hechicera,

bruja y santera, se la lleva el diablo.

Tizenöttől húszig leányka: szép lány

húsztól huszonötig, és szemünk vágya

huszonöttől harmincig, ó, beh drága.

Szerencsés vagy, ha élvezheted, hékám!

Harminctól harmincötig pajkos tréfán

nem viháncol, ám ingerlő az ágya;

de harmincöttől negyvenig már várja

szégyensüvegét, hogy hordozza némán.

Negyventől negyvenötig kékharisnya,

szójátékban nála tudorabb nincsen,

ötvenévesen szentfazék: tarisznya

mit elnyűttek, az ötvenötödikben.

Leányka, szép lány, szentfazék és rusnya

boszorkányfajzat, ördög vigye innen.