Quevedo, Francisco de: Megmutatja, hogy nem az gazdag, akinek sok vagyona van (Eseña como no es rico el que tiene mucho caudal Magyar nyelven)

Quitar codicia, no añadir dinero,

Hace ricos los hombres, Casimiro:

Puedes arder en púrpura de Tiro,

Y no alcanzar descanso verdadero.

Señor te llamas; yo te considero

Cuando el hombre interior que vives miro,

Esclavo de las ansias y el suspiro,

Y de tus propias culpas prisionero.

Al asiento de l'alma suba el oro,

No al sepulcro del oro l'alma baje,

Ni le compita a Dios su precio el lodo.

Descifra las mentiras del tesoro,

Pues falta (y es del Cielo este lenguaje)

Al pobre, mucho, y al avaro todo.

Vesd el a kapzsiságot és a tallért,

Casimiro, másképp nem leszel gazdag:

nyújtsad bár orcád a tirusi napnak,

nyugalmadért egy fityinget sem adnék.

Úrnak neveznek, de úr vagy-e akként,

hogy legbensőbb lényed őrzöd szabadnak,

sóvár vágyak rabszolgaként eladnak,

és ennen bűneidnek foglya vagy rég.

Aranylóbb arany az éginél nincsen,

ám lelked a lentire szállna mégis,

holott sárrá teheti azt az Isten.

Ne osztozkodj hazugságon, se kincsen,

hiszen hiányzik (így szóla az Ég is),

sok a szegénynek, a fösvénynek minden.