Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Quevedo, Francisco de: Történet egy papról, aki püspök létére rossz úton járt, s úgy szedte meg magát (Suceso de un religioso proveído aviesamente, aunque electo ya obispo Magyar nyelven)

Quevedo, Francisco de portréja
Tímár György portréja

Vissza a fordító lapjára

Suceso de un religioso proveído aviesamente, aunque electo ya obispo (Spanyol)

Monseñor, sea para bien
el haberos proveído:
a la cámara se debe,
y ayudaros los amigos.

El invidioso que dice
que ya no estáis de servicio,
ni sabe vuestro suceso,
ni güele vuestro desinio.

Vanidad, y no caída,
tanto cardenal ha sido:
pues os halláis consistorio
y fuistes quidam obispo.

Hacer sus necesidades
debe todo buen ministro:
que los grandes sacerdotes
nunca hicieron edificios.

Entre culebra y pastor
equivocastes los silbos:
que, si llamaron ovejas,
os juntaron palominos.

Vigilante enfermedad
de puro Antistes os vino,
pues, por no cerrar el ojo,
tuvistes tanto peligro.

El ama, cuando lo vio
llorando a cántaros, dijo:
«Como buen obispo vela,
y aun campar puede de cirio.

Vuestros servicios os valen;
sois proprio pastor de apriscos;
bien mostráis que los pecados
os tienen, señor, ahíto.»

Asco da, no devoción
(estimad aqueste aviso),
quien en su servicio muere
y no en el de Jesucristo.

Pues sois hombre de correa,
deste parabien prolijo
no os corran las advertencias,
aunque de correncia han sido.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.franciscodequevedo.org

Történet egy papról, aki püspök létére rossz úton járt, s úgy szedte meg magát (Magyar)

Szentatyám, javadra váljék,
hogy magad így telietted;
köszönd ezt a kamarának,
s hogy társaid segitettek.

Csak irígyed vélheti, hogy
elváltatok: te s a munka;
hiszen éppen most emeltek
föl a konzisztóriumba.

Kardinális lilaságod
nem a tiéd, csak az övé,
mely körülfog; nem egy lábé,
csak egy hiú kis püspöké.

Minden istenfélő szolga
elvégezi, ami szükség;
de az igazi papoknak
farán látni, mi a szükség.

Pásztor, kígyóbűvölő, te,
eltévesztetted a füttyöt;
így hát mikor nyájad hívod,
köréd gyűlnek mind az ökrök.

Antistesi éberség tört
rád: nem alszol szemhunyásnyit,
ám szemet hunysz bűnöd fölött,
ne kísértsen pirkadásig.

Eltűnődve a püspökön,
gazdasszonya ezt zokogja:
„Ébren várja a früstököm
ez a derék, hosszu gyertya.

Szolgálata becses, nyájas;
karámot tölt meg a nyája;
nem az étket, csak a vétket
öklendi ki, azt utálja."

Undort kelt, nem áhitatot
(szavaimat jól jegyezd meg),
ki magát szolgálja holtig,
s nem halottját a keresztnek.

S mert miseing embere vagy,
szószékemről arra intlek:
e bőséges példázatot
vedd magadra, hiszen inged.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. Gy.

minimap