Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rejano, Juan: A feledés kulcsa (Clave de olvido Magyar nyelven)

Rejano, Juan portréja

Clave de olvido (Spanyol)

A Antonio Sánchez Barbudo*
 
Llamé a la puerta de mi frente en vano
tantas veces, buscando el cauce antiguo
de una dulce palabra, que el ambiguo
vacío del silencio hirió mi mano
 
y ya no sé si el pensamiento, hermano
de mi ayer, se perdió bajo el exiguo
cielo invernal, ni si a mi fe contiguo
abrió la duda su collar humano.
 
Me queda sólo como un leve aroma
que dentro crece, y muere si se asoma
al mar que oyó rugir y ahora no advierte.
 
Mi morada es la luz de un espejismo
y sé que estoy a un paso de mí mismo,
esperando la voz que me liberte.
 
 
*Antonio Sánchez Barbudo (n. Madrid; 1910 - f. Palm Beach Gardens; Estados Unidos, 1995) fue un escritor, poeta y periodista español, miembro de la Generación del 36.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

A feledés kulcsa (Magyar)

Antonio Sánchez Barbudonak
 
Annyit kopogtam homlokomon, kérve,
s hiába, bebocsáttatást - kerestem
a régi lágy szót - hogy a kettős csenden
dörömbölve kiserkent kezem vére,
 
s már nem tudom, hogy tegnapom fivére,
a gondolat, a téli fellegekbe
röppent vagy kétség volt-e, mi leverte
az örvet, ne fonódhasson hitére.
 
S most csupán bennem növő könnyű ízek
maradtak s moccannak, ha olykor nézek
az egykor dühödt árra. Nincs, csak csendje.
 
Tükrös lidércfény csillan csak lakomból,
egy lépésre vagyok csak önmagamtól
s a szabadító hangot várom egyre.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaA. L.

minimap