Ridruejo, Dionisio: El Burgo de Osma
El Burgo de Osma (Spanyol)Como la nieve fluye y va sonora de haber sido silencio, así mi olvido de las cumbres del ser en que ha dormido baja al tiempo natal y fluye ahora.
Ya es celeste el hollín en la herrería y el chirriar de la rueda con estopa del cordelero y riza la garlopa una miel inmortal de todavía.
Vuelve la yunta de ganar el valle con su lanza arrastrada y la campana vuelve a pasar entre la luz y el puente.
Vuelve el mercado a empavesar la calle con soportales. Vuelve todo y mana el para siempre ayer eternamente.
|
Burgo de Osma (Magyar)Mint olvadó hó folyni kezd csörögve nagy csönd után, emlékezetem éppúgy olvad a lét fokán, hol dermedt és húnyt, s csorog, folyik le újszülött időmbe.
Már mennybe ment a kormos kovácsműhely, a kötélverő kerék is a kóccal ott nyikorog, s a faforgács is mostan, gyalu alól, örökre mézszínű lesz.
A völgybe pár ökörrel rossz szekér száll le lassan újra, s harang nyelve ismét a fény s a hídlás között lengedez majd.
A piac az utcára visszatér már, föllobogózva kapuboltok ívét. Visszatérvén, lesz mindez örök tegnap.
|