Quedeshím Quedeshoth (Spanyol)
Mala suerte acostarse con fenicias, yo me acosté
con una en Cádiz bellísima
y no supe de mi horóscopo hasta
mucho después cuando el Mediterráneo me empezó
a exigir más y más oleaje; remando
hacia atrás llegué casi exhausto a la
duodécima centuria: todo era blanco, las aves
el océano, el amanecer era blanco.
Pertenezco al Templo, me dijo: soy Templo. No hay
puta, pensé, que no diga palabras
del tamaño de esa complacencia. 50 dólares
por ir al otro Mundo, le contesté riendo; o nada.
50, o nada. Lloró
convulsa contra el espejo, pintó
encima con rouge y lágrimas un pez: -Pez,
acuérdate del pez.
Dijo alumbrándome con sus grandes ojos líquidos de
turquesa, y ahí mismo empezó a bailar en la alfombra
el rito completo; primero puso en el aire un disco
de Babilonia y le dio cuerda al catre, apagó las velas:
el catre sin duda era un gramófono milenario
por el esplendor de la música; palomas, de
repente aparecieron palomas.
Todo eso por cierto en la desnudez más desnuda con
su pelo rojizo y esos zapatos verdes, altos, que la
esculpían marmórea y sacra como
cuando la rifaron en Tiro entre las otras lobas
del puerto, o en Cartago
donde fue bailarina con derecho a sábana a los
quince; todo eso.
Pero ahora, ay, hablando en prosa se
entenderá que tanto
espectáculo angélico hizo de golpe crisis en mi
espinazo, y lascivo y
seminal la violé en su éxtasis como
si eso no fuera un templo sino un prostíbulo, la
besé áspero, la lastimé y ella igual me
besó en un exceso de pétalos, nos
manchamos gozosos, ardimos a grandes llamaradas
Cádiz adentro en la noche ronca en un
aceite de hombre y de mujer que no está escrito
en alfabeto púnico alguno, si la imaginación de la
imaginación me alcanza.
Qedeshím qedeshóth*, personaje, teóloga
loca, bronce, aullido
de bronce, ni Agustín
de Hipona que también fue liviano y
pecador en África hubiera
hurtado por una noche el cuerpo a la
diáfana fenicia. Yo
pecador me confieso a Dios.
* En fenicio: cortesana del templo. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.gonzalorojas.uchile.cl |
|
Qedásím qedésót (Magyar)
Föníciai nővel lefeküdni rossz ómen. Én eggyel lefeküdtem Cádizban, csodaszép volt, s a horoszkópomról mit se tudtam akkor, mígnem a Földközi-tengeren egyre nagyobb hullámverésbe kerülvén, visszaeveztem végkimerülten a tizenkettedik századba: minden fehér volt, a madarak, az óceán s a pirkadat is fehér.
Templomi nő vagyok, így szólt: Templom vagyok én. Nincs kurva, gondoltam, ki ne mondana efféle tetszetős szavakat. 50 dollár egy másvilági rundért, feleltem röhögve, vagy nincsen üzlet. 50 vagy nincsen üzlet. Sírógörcsöt kapott, a tükörnek dőlt, könnyeivel és rúzzsal halat pingált rá. Hal, emlékezz a halra.
Így szólt, nagy, folyékony türkizszemét rám villantotta s azonmód eltáncolta a szőnyegen a teljes rítust: feltett egy babiloni lemezt a levegőbe, felhúzta az ágyat, a gyertyákat elfújta: az ágy kétségkívül ezeréves gramofon volt, oly pompás zenét játszott; galambok, hirtelen galambok jelentek meg.
Persze mindezt a legpucérabb pucéran, vörösesszőkén, a magas zöld cipőtől szoborszerűen, szentségesen, akár Türoszban, amikor a többi kikötői szukafarkassal sorsot vetettek rá, vagy Karthágóban, hol táncosnőként kéthetente friss lepedőre volt joga persze.
És most, ó jaj, prózában elbeszélve érthető lesz, hogy ennyi angyali látvány súlyától megtörten, magtól feszülve paráznamód magamévá tettem eksztázisa csúcsán, akárha bordélyban, s nem templomban, csókoltam durván, fájdalmasan, ő is csókolt sziromtúlhabzásban, kéjjel szennyeztük egymást, lobogó lánggal égtünk, Cádiz a rekedt éjszakában, férfi- lében, női olajban, mit semmiféle pun ábécével meg nem írtak, ha képzeletem képzelete nem csal.
Qedásím qedésót*, perszóna, őrült teológusasszony, bronz, az üvöltése bronz, még ama másik afrikai kujon, a nagy vétkes Augustinus sem kaparinthatta volna meg egyetlen éjszakára eme áttetsző föníciai nőt. Én vétkem megvallom Istenemnek.
* föníciaiul: a templom kurtizánja.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.c3.hu/scripta/lettre |
|