Rojas, Pedro Soto de: A tavasz (La primavera Magyar nyelven)

La primavera hermosa,
bella madre de flores,
viene esparciendo amores
con mano generosa,
y el céfiro templado
con dulce aliento solicita el prado.

Alegres a porfía
las aves se levantan,
y quejas de amor cantan
en presencia del día;
y él, entre luces bellas,
da amorosa atención a sus querellas.

Con menos aspereza
el hielo riguroso
en cristal bullicioso
desata su rudeza;
y ya de amor deshecho,
a niñas plantas les ofrece el pecho.

Pero a ti, hermosa fiera,
no mueven mis dolores,
no tocan los amores
que trae la primavera;
de nieve no, mas de diamante duro,
porque es tu pecho duro.

Virágok ékes anyja,
a szép tavasz közelget,
s az ébredő szerelmet
bő kézzel osztogatja.
A lágy zefir, csodák
sóhajtva édes, zöld mezőket áhit.

Civakodó madárhad
csivogva röppen égre,
daluk a naphoz érve
panaszló hangon árad;
s a nap fénnyel boritva
szerelmesen figyel sirámaikra.

A zord fagy is megolvad,
kemény kötése ernyed,
sok apró, jégbe dermedt
kristálya már nem oly vad;
féktelen vágya ébred,
nyujtja magát sok újszülött növénynek.

De kínjaim, zord szépség,
nem érintenek téged,
vágyódva meg sem érzed
a tavasz ébredését,
mert nem hóból, mely lágyulón fölenged,
gyémántból van a kebled.