Romances : A szerelmes és a Halál (El Enamorado y la Muerte Magyar nyelven)
El Enamorado y la Muerte (Spanyol)Yo me estaba reposando anoche como solía, soñaba con mis amores, que en mis brazos se dormían. Vi entrar señora tan blanca muy más que la nieve fría. - ¿Por dónde has entrado, amor? ¿Por dónde entrado, mi vida? Las puertas están cerradas, ventanas y celosías. - No soy el amor, amante: La muerte que Dios te envía. - ¡Hay muerte tan rigurosa, déjame vivir un día! - Un día no puedo darte, - una hora tienes de vida. Muy deprisa se levanta, más deprisa se vestía. Ya se va para la calle, en donde su amor vivía. - ¡Ábreme la puerta, blanca, ábreme la puerta niña! - ¿La puerta cómo he de abrirte si la ocasión no es venida? Mi padre no fue a palacio, mi madre no está dormida. - Si no me abres esta noche, ya nunca más me abrirías; la muerte me anda buscando, junto a ti vida sería. - Vete bajo la ventana donde bordaba y cosía, te echaré cordel de seda para que subas arriba, si la seda no alcanzare, mis trenzas añadiría. Ya trepa por el cordel, ya toca la barandilla, la fina seda se rompe, él como plomo caía. La Muerte le está esperando abajo en la tierra fría: Vamos, el enamorado, la hora ya está cumplida.
|
A szerelmes és a Halál (Magyar)Álmot álmodtam az éjjel, lelkemből lelkedzett álmom, szerelmeimről álmodtam, kiket karomba a vágy von. Fehér hölgy lépett be hozzám, hónál fehérebbnek látom. - Honnét jöttél, én szerelmem? Kit keresel vetett ágyon? Hiszen minden ajtó zárva, rács a zsalun, ablakszárnyon. - Nem a szerelem jött hozzád, a Halál vagyok, barátom. - Jaj, Halál, kérlelhetetlen, még egy napig élni vágyom. - Egy egész nap igen hosszú, egy órácska, azt nem bánom. - Nagy sietve cipőt húzott, öltözött percig se várón; ment az utcán kedveséhez, mintha menne sebes rárón. - Nyiss ajtót, én fehér hölgyem, nyiss ajtót, én édes párom. - Hogyan nyithatnék én ajtót, mikor az alkalmat várom? Apám nem ment a kastélyba, anyám szemén sem ül álom. - Ha nem nyitsz ajtót ma éjjel, szép szemedet sose látom, mert a Halál keres engem, életem nálad találom. - Állj az ablak alá gyorsan, hol hímezek télen-nyáron; gyere karomba, szobámba selyemzsinór lajtorjámon, hogyha rövid, majd megtoldom, hajamat tövig levágom. - Mászni kezd a lajtorjára majd’ felért már az erkélyre, elszakadt a gyönge selyem s lezuhanva földre esen. Nem fogtak ki a Halálon: - Jer, szerelmes ifjú ember évelem hálsz hideg ágyon, ütött órád s többet nem ver.
|