Romances : Románc Moriana mérgéről (Romance del Veneno de Moriana Magyar nyelven)

Madrugaba don Alonso

a poco del sol salido;

convidando va a su boda

a los parientes y amigos;

a la puerta de Moriana

sofrenaba su rocino:

-Buenos días, Moriana.

-Don Alonso, bien venido.

-Vengo a brindarte, Moriana,

para mi boda el domingo.

-Esas bodas, don Alonso,

debieran de ser conmigo;

pero ya que no lo sean,

igual el convite estimo,

y en prueba de la amistad

beberás del fresco vino,

en que solías beber

dentro mi cuarto florido.

Moriana, muy ligera

en su cuarto se ha metido;

tres onzas de solimán

con el acero ha molido,

de la víbora los ojos,

sangre de un alacrán vivo:

-Bebe, bebe, don Alonso,

bebe de este fresco vino.

-Bebe primero, Moriana,

que así está puesto en estilo.

Levantó el vaso Moriana,

lo puso en sus labios finos;

los dientes tiene menudos,

gota adentro no ha vertido.

Don Alonso, como es mozo,

maldita gota ha perdido.

-¿Qué me diste, Moriana,

qué me diste en este vino?

¡Las riendas tengo en la mano

y no veo a mi rocino!

-Vuelve a casa, don Alonso,

que el día ya va corrido

y se celará tu esposa

si quedas acá conmigo.

-¿Qué me diste, Moriana,

que pierdo todo el sentido?

¡Sáname de este veneno,

yo me he de casar contigo!

-No puede ser, don Alonso,

que el corazón te ha partido.

-¡Desdichada de mi madre

que ya no me verá vivo!

-Más desdichada la mía

desque te hube conocido.

Ébredőben don Alonso,

miután nap hág az égnek;

menyegzőjére barátot,

rokonokat hí vendégnek;

Moriána ajtajánál

lova lassacskán léptet.

- Adjon isten, Moriána.

- Uram, isten hozott téged.

- Menyegzőmre, Moriána,

híva hívnálak, vendégnek.

- Menyegződet, don Alonso,

velem kéne ülnöd néked,

de ha már nem ígyen történt,

örülök a tisztességnek,

s barátságom jeleképpen

friss bort kínálok tenéked,

nemrég virágzó szobámban

ízlelted mint sűrű mézet. -

Moriana könnyedgyorsan

szoba-rejtekébe lépett,

kénesőből három latnyit

őrölt serlegébe szépen,

élő skorpió vérébe

két viperaszemet tépett.

- Igyál, igyál, don Alonso,

igyál friss boromból, kérlek.

- Először te, Moriána,

az illem ellen ne vétkezz. -

 A serleget Moriána

ajka alig érinté meg,

fogainak feszes zárján

átal egy csöppnyit se érzett.

Don Alonso mint jó férfi

a teli kupával végzett.

-Jaj, mit adtál, Moriána,

mit adtál meginni nékem?

Lovamat, bár itt a gyeplő,

nem látom, hiába nézem!

- Menj házadba, don Alonso,

fenn jár már a nap az égen,

féltékeny lesz hitestársad,

ha sokáig maradsz vélem.

- Jaj, mit adtál, Moriána,

lélegzetem alig érzem!

Szabadíts meg e méregtől,

és te leszel feleségem!

- Már nem lehet, don Alonso,

megállóban szívverésed.

Anyám, átok ül terajtad,

elhagyja fiad az élet.

- Nagyobb átok az enyémen,

mert megismertelek téged.